Üzenem annak a kalauz néninek, akinek két távol-keleti lány 28 féle módon, papírokkal, kártyákkal bizonyította, hogy (amúgy magyar) diák, de pont nem fényképes, matricás igazolvánnyal, és akiket csak azért nem büntetett meg 18 ezer forintra, mert ketten úgy gondoltuk, megkérdezzük, mi folyik, és aki miatt futhattam egyet hajnalban a Dombóvári állomáson – az imént említett lányok egyikével, amíg a vonat áll –, hogy megpróbáljuk közösen megérteni a rendszer működését és venni valami olyan jegyet, amivel elmehetnek Pestig, hogy ha munka után elégedetten dőlne hátra azzal, hogy ő segített, mert megengedte ezt a rohangálást, miközben azt valamilyen régimódi, használhatatlan, idióta MÁV-os szabály tiltja és „ha egy magyar diákkal is megteszi, ezekkel miért ne tenné”, hogy lassan a testtel, pont ugyanannyira viselkedett szánalmasan, mint amilyen nevetséges, használhatatlan szánalomhalmaz az egész Magyar Államvasutaknak csúfolt csődtömeg.
