Barátom, a burmai vendégmunkás nem érti, hogy miért nem úgy játszom a biliárdot, mint a télen, mondom neki, még nem vagyok rendben, kérdezi beteg vagyok-e, próbálom elmagyarázni, hogy nem, vagyis igen, ez a stressz, zaklatottság, még az ideg bennem van, mutogattam, ni, itt az ideg, zizegtem és rángatóztam, ni, ez van bennem, európai dolog, közvetlenül születés után adják az első adagot belőle, aztán, ahogy telnek az évek, növelik a napi adagot, egyre többet és többet csepegtetnek beléd, de nem értette, azt hitte fázom, hogy attól reszketek, szóval nem sikerült elmagyaráznom, hogy mi baja a fehér embernek, miért van az, hogy néha ragyog, néha meg csak poshad csendesen, és néz ki a fejéből, mint egy szellem, hogy miért menne dolgára állandóan, amikor nincs neki dolga, hogy miért nem ül meg nyugton, és fénylik, mint a tócsa vihar után, inkább játszottunk még egyet, jól el is vert újra, és csodálkozott, hányan laknak, miféle perpatvar lehet odabent, hányan zsúfolódtunk mi össze ebben a vertfasz testben.
