Vannak dolgok, amik mellett érzéketlenül, mondhatni közönyösen, közömbösen megyünk el, lépünk tovább, olyan mindegy, ez van, nem tehetünk semmit, lassan már szövegelni és bosszankodni sincs értelme, csak idegesítjük magunkat, minek?
Amikor elkezdődött Orbán Viktor országlása, még csak pislogtunk, hümmögtünk, és hol magunktól, hol másoktól, barátainktól és ismerőseinktől kérdeztük meg: ez ugye nem komoly? Ugye, ez csak egy vicc? Nem, ezt nem gondolhatja komolyan… Ugyan már, ezt nem lehet nálunk, egy demokráciában megcsinálni.
Mára már odáig jutottunk, hogy föl sem tűnik egy-egy dolog, olyan mindegy, úgyis úgy lesz, ahogy ő akarja, ahogy ők akarják, elvégre demokrácia van, ami esetükben nem azt jelenti, hogy közösségi előkészítéssel és a közösség minden tagja számára elfogadható döntéseket hoznak, csupán annyit, hogy azt csinálnak, amit akarnak.
Mindezt azért rögzítettem, hogy mindezeken közösen gondolkozzunk el. Gondoljuk át, meddig mehet még így, mindezt meddig lehet fokozni, és persze, hogy mindezt meddig képes még tűrni és elviselni az ország népének kétharmada. Vajon eljön-e a pillanat, amikor egyszerre mondja ki az emberek kétharmada, hogy elég volt? Ha nem, akkor meddig nyúlhat ez az egész katyvasz, mint egy nagy nemzeti rétestészta?
Azért is írtam le mindezt, mert Kanadában élő barátomtól kaptam pár sort, és sorait olvasva döbbentem rá, mennyire senkik és semmik vagyunk, így, mindenestől, azok, akik morgolódunk, és nyeljük le mindazt, amit egy normális országban nem tennének meg.
Egyetlen szót sem szólunk, amikor épp szólni, üvölteni kellene. Hol vannak már a netadós tüntetők! Megkapták, amit akartak, meghátrálásra kényszerítették a kormányfőt, aztán főztek egy kávét, és visszaültek a monitoruk elé. És persze sehol sincsenek azok sem, akik később az egyre fogyó, csoportokká olvadó tömegek elé álltak, hangoskodva vagy okoskodva, erőtlen beszédekkel, hiteltelenül, vagy gyámoltalanul szónokolva.
Nem vagyunk sehol sem. Senkik vagyunk. Minden ugyanúgy megy, mint a szerény forrongások előtt. Így állunk, kedves barátaim. Vagy így se…
Most pedig ide emelem a barátom sorait, úgy, ahogy jött, nem javítgatom, így hiteles, és talán így, érintetlenül másokat is jobban megérint.
Ma az orban vezette Fidesz frakcioja kerte az orban vezette fidesz altal uralt orszaggyulest, hogy kotelezze az orban vezette fidesz orban vezette kormanyat, hogy jelentse fel az EUt birosagon a quota rendszer miatt.
Nagy meglepetesre az orban vezette fideszes orszaggyules megszavazta ezt, es kotelezte az orban vezette fidesz kormanyt, hogy jelentse fel az EU-t.
A koz-media diadalittasan jelentette, hogy immar az orban vezette kormanynak nincs mas valasztasa, mert az orszaggyules kotelezte erre es a min elnok teljesiti ezt a kotelezettseget.
Demokracia.
(Es itt egyaltalan nem a quota-rendszerrol van szo – bar allitolag a lakossag tobbsege befogadna az 1300 embert amire ez kotelez. Hanem a procedurarol, amely jellemzo, hogy igy lehet barmit keresztul vinni Mo-on.)
No komment…
