Valami algériai perbeszéd duett tunéziai párbeszéd kvartett kapta az idei Nobel-békedíjat, pedig Magyarország most már igazán megérdemelt volna egy Nobel-díjast ebben a kategóriában is. Minthogy a hazai közélet túlcsordul humanizmusból, szeretetből és segíteni akarásból, összeszedtük, kiket és miért kellett volna legalább jelölni, de inkább díjazni.
Áder János
a zöld mozgalmak állami szintre emeléséért és a környezetvédelemhez való tevőleges hozzájárulásáért.
Kiss-Rigó László
mint a szeged-csanádi egyházmegye püspöke kérlelhetetlenül kiáll a menekültek mellett, ahogy jelölő munkatársunk fogalmazott: “pápább a pápánál”.
Kocsis Máté,
aki mindennapi, gyakorlatias humanizmusával helyreállította a II. János Pál pápa tér békéjét.
Schiffer András,
amiért úgy hidalja át a politika lövészárkait, hogy senki nyugalmát nem zavarja közben.
Surján László dr.
a menekültügyben tanúsított, minden apró részletre kiterjedő szociális érzékenységéért.
Szijjártó Péter
a regionális békéért való fáradozásáért és a nemzetközi diplomácia színvonalának emeléséért.
Tóbiás József
a politikai pozitív semlegesség megtestesítéséért.
Vona Gábor
a kultúrák közötti, különösen a kereszténység és az iszlám közötti párbeszéd erősítéséért.
Gömöri Zsolt és Berki Krisztián
akik egész életétüket a tiszta sportéletnek és a becsületes küzdelemnek szentelték.
A Civil Összefogás Fórum,
Békemeneteikkel erősítették és összekovácsolták a megosztott Magyarországot, becsületes és meghajlást nem ismerő hozzállásukkal ellenőrzik a közpénzek igazságos elköltését és a zavart szító álcivil szervezeteket.
