Budán, a ködös Bimbó úton egy végállomáson vártam a buszt. Az út túloldalán két munkás dolgozott, sikított a flex a vaskerítésen, a felületi rozsda apró szemcséivel lett teli a járda. Amikor a flex elhallgatott, az egyik munkás azt mondta a másiknak:
– Vállaltuk ezt a feladatot, és ez természetesen minden esetben lepattant az ügyészségről, és az ég adta világon semmit nem vettek figyelembe.
– Őrületes iratellenességek, valótlanságok és képtelenségek özöne áll az ítéletben – felelte a másik, és újra bekapcsolta a flexet.
Rágyújtottam. Ez igen, gondoltam, ez a Buda nem semmi vidék. A busz érkezéséig volt még 5 percem. A két munkás újabb szünetet tartott.
– Egy elvi és egy technikai kérdést vitatnak meg ilyenkor a felek, tanulni kell a földbérletszerződés hibáiból, jogos az ellenzék elvárása az átláthatóság kérdésében – mondta az egyik.
Gondoltam megnézem már közelebbről ezt a két munkást, el is indultam az úttesten át. Félúton jártam, amikor észrevettem a földön a rádiót.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
