Miniszterelnök úr, van egy kis gond.
Igen, mondja.
Jönnek ezek a…
Kik?
Hát, én nem tudom. Menekültek, bevándorlók, migránsok… izé, emberek.
Mármint hogy bejönnek az országba?
És nem a határátkelőnél.
Persze hogy nem, mert tudják, hogy ott feltartóztatnák őket. Vízumuk, gondolom, nincs.
Nincs-nincs.
Jó, hát ott a Bevándorlási Hivatal, majd intézi. Ha bejelentkeznek, mint menedékkérők, akkor intézzük az ügyüket, lehetnek a táborokban, vagy mehetnek tovább, ahogy eddig is.
Na, de most sokan vannak.
Hányan?
Több százan naponta.
Az azért nem vészes. Egy tízmilliós ország vagyunk, annyival talán megbirkózunk. Pár napra kell nekik valami egyszerű kaja meg víz, tábori ágy, takaró, vécé, zuhanyzó, aztán a többség úgyis továbbmegy. Bocs, még be kell fejeznem valamit. Szóval, ha más nincs…
Nincs, de… engedelmével, ebben a dologban több van.
Mire gondol?
Lehetne Ön a hős megmentő. A hajléktalanokkal már nem lehet riogatni, a melegekkel egyre inkább szolidáris a világ, a szegénységgel nem tudunk mit kezdeni, az egészségügy reformja borzasztó drága lenne. A menekültek viszont félelmet kelthetnek.
Félelmet? Mitől? Nekik több okuk van félni. Elég vacak helyekről jönnek. Káosz, kilátástalanság, terror… itt meg legfeljebb megtűrtek lehetnek.
Ez tény, de az itteniek nem az ő fejükkel gondolkodnak. Az emberek nem szeretik a változást. Féltik a nyugalmukat, a családjukat, a munkájukat.
Hehe, megnézem én, amikor a menekültek majd tömegével kapnak munkát nálunk… Persze, meg lakhatást!
El kell hitetni róluk, hogy a munkánkat akarják.
Már ne haragudjon, ez nevetséges. Egyrészt nincsenek munkahelyek. Másrészt, ha vannak, azt majd pont egy más nyelvű, más vallású idegennek adják? Még a cigányokat sem akarják felvenni…
Ez most mindegy. Az emberek keveset keresnek, nincsenek megtakarításaik, sokan eladósodtak. Látják, hogy másoknak, máshol jobban megy, szóval frusztráltak. Ha van valaki, akit utálhatnak, azzal nekik is, nekünk is könnyebb. A bevándorlók messziről jönnek, más kultúrákból, amiket nem ismerünk jól. Gyakorlatilag bármit el lehet hitetni róluk.
Például?
Például hogy veszélyes bűnözők.
Már miért lennének bűnözők?
Szabálytalanul lépik át a határt.
Az nem bűncselekmény.
Nem baj. Majd azt mondjuk, hogy az. Vagy… tudja mit? Legyen bűncselekmény.
A nemzetközi jog szerint, aki menedékkérő, az bárhogyan beléphet egy uniós ország területére. Akár a zöld határon, akár papírok nélkül is.
Akkor nevezzük át őket. Legyenek gazdasági bevándorlók. Sőt, illegális gazdasági bevándorlók. Az illegális, az már majdnem bűnöző.
Jó, de mi a bűne? Hogy jobban akar élni? Hát, én is jobban akarok élni, meg maga is.
Majd elhitetjük, hogy a mi kárunkra akar jobban élni.
És hogyan hitetjük el? Talán plakátoljuk ki az egész országban?
Nem is rossz ötlet. Írjuk ki, hogy ezek az emberek… ööö… bevándorlók, nem tartják be a törvényeinket, meg nem tartják tiszteletben a kultúránkat.
Azzal, hogy menedéket kérnek? Meg hogy vonatjegyet vesznek és átutaznak Ausztriába? Nem fogják bevenni.
Jó, akkor csak szólítsuk fel őket, hogy tartsák be a törvényeinket, meg tiszteletben a kultúránkat.
Jó, ez már jobb. Felszólítani bárkit lehet.
Azért ezt valamivel alá is kéne támasztani. Nem ártana, ha balhéznának. Most túlságosan békések.
Már miért balhéznának? Bejönnek, elirányítjuk őket a táborokba, kapnak enni-inni, aztán mehetnek tovább. Szabad emberek.
Igen, ez gond. Zárjuk be őket!
Nem lehet. Aláírtuk.
Ööö… akkor ne zárjuk be, csak akadályozzuk őket.
De hogyan? Talán állítsunk fel egy kerítést a határon?
Erre gondoltam.
Attól még joguk lesz bejönni. Hiszen menedékkérők.
Jó-jó, de csak nehezebb dolguk lesz. Meg kiborulnak majd. És akkor már nem lesznek békések.
De ez több száz kilométer. Fél évig is eltartana.
Adjon rá másfél hónapos határidőt.
Az lehetetlen.
Kivezényeljük rá az egész katonaságot. Akinek nem tetszik, az majd lemond.
Jó, de mi lesz addig? Várjon, itt azt írják, egyre többen jönnek. Akár napi ezren is. A bevándorlásiak kevesen vannak, és pénteken korábban is végeznek. A táborokban nincs ennyi hely, és addig is el kell jutniuk valahogy. Határ menti regisztrációs pontokat kellene felállítani, kellene oda több ügyintéző és szociális munkás, pár katonai sátor. Az uniós pénzből futja napi ételcsomagra, de azért szólni kéne a legnagyobb segélyszervezeteknek is, végül is ezért vannak. Különben káosz lesz.
Ez a cél. Lesz egy kis káosz egy-két hónapig, amit aztán Ön felszámol.
Na, jó, de látni fogják, hogy csak azt számoljuk fel, amit mi teremtettünk.
Dehogy! A többség nem fogja átlátni az egész menekültügyi rendszert. Csak azt fogja látni, hogy rumli van a városában.
Már miért lenne? Az egész a határon fog zajlani, meg a táborokban. Maximum a buszsofőrök lesznek idegesek, akik szállítják őket.
Milyen buszsofőrök? A buszokat felejtse el. MÁV-val fognak menni.
MÁV-val?! A többi utas közt? Szegedről Debrecenbe meg Vámosszabadiba? Hogyan? Meg se találják majd az állomásokat. Adjunk nekik legalább angol nyelvű térképet, vagy valamit!
Isten ments! Hadd kószáljanak szerteszét az országban. Még azt is elterjeszthetjük, hogy fertőzéseket hordoznak.
De gonosz… Egyébként, ha eljutnak Budapestig, onnan már könnyedén jegyet vesznek, átszállnak Ausztria felé, és annyi. Nem lesz itt balhé. Hacsak…
Hacsak nem állítjuk le a vonatokat. Mondjuk, mehessenek Bicskére, de ne mehessenek Ausztriába. Vagy még jobb: mondjuk nekik, hogy Ausztriába mennek, de szállítsuk le őket Bicskén. Úgysem értik a nyelvet.
Jó, ez jó. De előbb várassuk őket legalább öt napot a Keletiben. Attól tuti idegesek lesznek. Elpattan az agyuk, nekimennek a rendőröknek, és akkor már megvan a bűncselekmény. Ki akar ilyet a városába, nem igaz?
Öt napot? Már bocsánat, de az rengeteg. Ott lesz a nemzetközi sajtó, meg minden…
Jó, akkor egy részüket mégiscsak vigyük el. Mondjuk, háromvonatnyit. De aztán többet senkit.
Zseniális. Aki marad, az még idegesebb lesz. Az a baj, hogy nagyon elszántak. Nem fognak nekimenni a rendőröknek, inkább képesek, és elindulnak gyalog az autópályán.
Megőrült? Százhetven kilométert? Na, mindegy, akkor majd improvizálunk. És mit mondunk majd az osztrákoknak? Oldják meg ők?
Hát, nagyjából. Maga mindenképp jól jön ki belőle. Európa a nyakába kapja az egészet, a mieinknek meg egy-két hét elég lesz, hogy idegesek legyenek.
Miért, mert lesz egy kis tömeg a pályaudvaraikon?
Na, de milyen tömeg? Elégedetlen, szemetel, maga alá piszkít…
Miért, vécét sem rakunk ki nekik?
Nem hát! Se mosdót. Se kukákat. Sőt, aludjanak a földön.
De aki a táborokba megy, annak nem kell ott aludni.
Ez igaz. Viszont, ha estére fejezzük be a regisztrációt, amikor már nincs vonat, akkor muszáj lesz.
Jó ötlet! Hát, ezért alkalmazom én magát. Viszont ez a földön alvás… nem tudom. Vannak köztük idősek is. Nők és gyerekek. A terhes anyákról nem beszélve. Legalább írjuk ki, hogy „Tranzitzóna”, és annyit engedjünk meg, hogy az aszfaltra rajzoljanak. Különben az emberekben fel fog ébredni az együttérzés.
Együttérzés? Olvas maga kommenteket? Amúgy meg… odaszólunk a tévéseknek, hogy a gyerekeket ne mutassák. Meg hogy felejtsék el a ’menekült’ szót.
De, hát Szíriából is jönnek. Meg Afganisztánból. Rájuk mégsem mondhatjuk, hogy gazdasági bevándorlók.
Akkor legyenek ’migránsok’. Elidegenítő, üres: tökéletes szó. Képzelje csak el így a híreket: „A Keleti pályaudvar kövén szült egy migráns.” Na, érez szánalmat?
Már nem annyira.
Ugye-ugye. Működik. Meg aztán ne feledjük a terroristákat.
Azok is jönnek?
Nem tudjuk.
De hát jöhettek eddig is. Repülőn vagy bárhogy. Ezért vannak a titkosszolgálatok: hogy kiszűrjék őket.
Valóban, ez kicsit megfoghatatlan. Inkább írjuk ki a közösségi oldalra, hogy késelnek.
De, hát nem késelnek. Azt bizonyítani kéne.
Tudok valakit, aki így is bevállalja.
És hogy lesz ebből rendőrökre támadás? Még mindig nem látom.
Igaz-igaz… Ha eljutnak Pestig, az reménykeltő nekik. Vegyük el a reményt: állítsuk meg őket már Röszkénél. Gondolja el: boldogok, hiszen már uniós területen vannak. És akkor ott a rendőrsorfal.
Na és? Csak regisztrálni akarjuk őket.
Hát ez az, ők épp ezt nem akarják. Tudják, hogy ha itt regisztrálnak, akkor vagy ide fogják visszaküldeni őket, vagy kitoloncolják őket az egész unióból. De ugyebár, innentől „nem együttműködők”. Nem is rossz ez a Dublin.
De, hát, aki menekült, azt befogadjuk nem?
Majd ezt mondjuk. De ne felejtse el: mi döntjük el, ki a menekült.
De azt mégsem tehetjük, hogy senkit nem ismerünk el menekültnek.
Akkor alig valakit. Ha meglesz a kerítés, majd azt mondjuk, megrongálták. És erre hivatkozva mindenkit kitoloncolunk.
Nagyon jó. Erre azért majd fogalmazzunk egy törvénymódosítást. Csak a kekeckedők miatt.
Könnyebb lenne valamiféle felhatalmazással. Indítsunk nemzeti konzultációt, arra úgyis csak az válaszol, aki egyetért. Meg majd úgy szövegezzük.
Nem túlzás ez? Konzultáció, meg plakátok… okos dolog hergelni az embereket? Egy rakat pénzbe is kerül… Nincs elég bajunk? És mi van, ha rosszul sül el? Mit tudom én, valaki felrúg egy menekült gyereket.
Na, azért állatok nem vagyunk.
Jó. És akkor maga szerint lesz támadás?
Hát, figyeljen! Több ezer ember lesz ott. Rendőrt nem sokat vezénylünk ki, csak a látszat meglegyen. Feltartóztatják őket, azt mondják nekik, hogy busz viszi őket a regisztrációig, az viszont nem fog jönni. Na, jó, egy, de nagyon lassan fordul majd. Éjjel tíz fok lesz. Se sátor, se takaró, se meleg ruha. Sok gyerek. Enni, inni nem kapnak. Elcsigázottak, idegesek. Addigra az osztrákok is besokallnak, elterjed, hogy zárni fogják a határt. Maga meddig várna békésen?
Az igaz. És a kerítés ezt csak fokozza majd.
Így van, legkésőbb addigra számítok egy kődobálásra. És akkor már mehet a vízágyú, erre a nemzetközi sajtó se mondhat semmit. A biztonság kedvéért felmutatunk egy terroristát. Maga meg kiírhatja újabb óriásplakátra, hogy megvédte az országot.
És a mene… migránsok?
Majd kerülnek egyet. A horvátok körbeviszik őket, vagy mindegy, jöhetnek nálunk is akár. Végül is, jogállam vagyunk.
De akkor mire az egész hűhó? Szarrá szívatunk egy csomó embert, családokat, gyerekeket, akiket a végén úgyis átengedünk. Ráadásul ezzel semmit nem oldottunk meg az egész büdös nagy menekültkérdésből.
Ja, hát abból nem. Bocsánat, nem tudtam, hogy arról beszélgetünk. Azt hittem, a választásokat akarja megnyerni.
