Rohadt nehéz volt, de sikerült elérni, hogy agresszívak legyenek ezek a migránsállatok

Szeptember 16. (never forget) úgy marad majd meg a magyar történelemkönyvekben, mint a nap, amikor a magyar fegyveres erők a testükkel védelmezték a hazát az egyre agresszívabb, együttműködni képtelen, csecsemőkkel és pillepalackokkal felszerelt brutális állatoktól.

Nem volt egyszerű elérni, hogy brutálisak legyenek ezek az állatok, de végül csak sikerült. Hónapok kemény munkája van benne.

A szerdai események egyébként annyira azért nem egyértelműek. Az M1 riporterei tényleg mondtak olyan fantasztikus mondatokat, amikben szerepelt a “pillepalackokkal felfegyverkezett” szófordulat, sőt, a tömegből kiemeltek egy “terroristát” is. Amúgy nem Jihadi John volt az, azért hívják terroristának a férfit, mert a magyar hatóságok szerint a határ megtámadása kimeríti ezt a fogalmat. Meg értik, arab, muszlim, terrorista, ezekkel tök jól lehet játszani.

Nyitott kapuk, könnygáz

Az események a helyi beszámolók szerint nagyjából így történtek: a magyar hatóságok át akartak engedni néhány kisgyerekes családot. Arab tolmács nem kommunikálta, mi történik, a hátul állók nem láttak semmit, csak azt, hogy nyílik a kapu és engednek át embereket. Erre rengetegen kezdtek el egyszerre beáramlani a nyitott kapun, majd kapták a pofájukba a gázsprét és a vízágyút. Én is zokon vettem volna. Ezután nem csak pillepalackok, hanem fejméretű kövek is repültek a rendőrök felé, ezt senki nem hallgatja el. A fontos az, hogy miből lett az egész félreértés.

Szeptember közepe van. Április eleje óta szopatjuk a menekülteket. Senki nem emlékszik már pontosan, Lázár János – mielőtt attól rettegett volna, hogy Orbán összerogánozza – hányszor mondta el sírásközeli hangon, hogy ezek az “emberek” agresszívak, nem hajlandóak együttműködni, satöbbi. Úgy, hogy egyébként hajlandóak voltak együttműködni, annak ellenére, ahogy bántunk velük. A történet menekültszopatós részéről írtunk már, sőt, arról is, hogy a rendőrök, orvosok és önkéntesek legalább olyan jól dolgoztak, amennyire a politika és a vezetés rosszul.

Új magyar határőrvidék

Ahhoz, hogy Orbán Viktor ne érinthetetlen, hanem hős legyen Európában, aki a török után most az arab muszlimokkal szemben védte meg a keresztény Európa kapuját, az kell, hogy ne szerencsétlen menekültek ragadjanak fent a kerítésen, hanem agresszív migránscsőcselék. Elértük hát, hogy szerencsétlen menekültekből agresszív migránscsőcselék legyenek.

Tényleg nem volt egyszerű. Hetekig kellett emberekről folyamatosan hajtogatni, hogy késelnek, összeszarják a köztereinket és képtelenek civilizált módon viselkedni. Ami már önmagában iszonyatos nagyképűség. Ezeknek az embereknek a nagy része Szíriából jött. Damaszkusz a világ valószínűleg legrégebb óta lakott városa, ötezer kibaszott évvel azelőtt lakták már, hogy Emese megálmodta volna a turulmadarat. A szírek civilizáltságához képest a rómaiak és az ókori görögök vidéki zsellérek. Persze, majd ők szarják össze az utcáinkat. (Össze vannak azok szarva maguktól is.)

Biztonságos országok

Hetekig várakoztattunk elkeseredett, családdal a pokolból menekülő embereket egy pályaudvar előtt. Néha hitegettük őket, hogy mehetnek nyugatra, néha tényleg vittük is őket nyugatra. Néha meg lezártuk a határt és mondtuk, hogy kein vonat. 

Nem voltak rendes táborok, vagy legalábbis nem ott, ahol kellett volna lenniük. Kaját dobáltunk nekik, lenéztük őket, plakátokon hergeltünk ellenük. Hetekig, napokon keresztül várakoztattuk őket egy kietlen, sáros mezőn a hideg éjszakában, víz, étel, fény nélkül, csak hogy végre egyáltalán regisztrálhassanak Magyarországon, hogy ők igenis menekülnek valahonnak. Gazdasági, megélhetési bevándorlóztuk őket, azt monduk nekik, hogy Szerbia és Törökország biztonságos helyek, maradjanak ott. Félig szerb vagyok, de ez még nekem is nagyon vicces.

Elképzelt Európa

A menekültek nagy része annyira eltökélten akart eljutni egy képzelt Európába, hogy ez sem érdekelte őket. Csak tovább akartak menni Németország felé, és ha nem engedtük, akkor elindultak gyalog az autópályán.

Ahhoz, hogy ezek az emberek végre egy időre állatok legyenek, az kellett, hogy beszorítsuk őket egy kerítés és a szerb határőrség közé a senki földjére. Hogy ott sátrazzanak az Európai Unió küszöbén, de egy kerítés miatt ne tudjanak belépni rajta.

Ezután felvillantottuk előttük a lehetőséget, hogy végre lehet jönni, majd pofánfújtuk őket gázsprével. Aztán repültek a kövek. 

És még így is csak rövid ideig voltak brutális, együttműködni képtelen, civilizálatlan, pillepalackokkal felszerelt terrorista állatok.