Poszt ITT
Budapest, 2015. június 12.
Kertész Imre Nobel-díjas író, mielõtt átvette a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem díszdoktori címét a Magyar Tudományos Akadémia székházában 2015. június 12-én.
MTI Fotó: Marjai János

Jujj, ezek a Kertész-sorok valamiért nem értek Magyar Idők címlapot

Tóth Richi
Tóth Richi

Na, ugye. 2015. 09. 08. 07:00

A volt Napi Gazdaság címlapon hozta a Nobel-díjas író tavalyi könyvének egyik gondolatát, amit egy héttel ezelőtt egy svéd szélsőjobbos portál szemlézett. Kertész A végső kocsmában többek között azt írja, hogy “Európa, gyerekes és öngyilkos liberalizmusa miatt, hamarosan aláhanyatlik.” Többek között.

Megnéztük, miket ír még Kertész, amelyek nem értek címlapot a Magyar Időknél. Szemle a Magvető gondozásában megjelent 2014-es Kertész könyvből.

  1. Ez az ország olyan nagy bajban van, hogy kínjaira már csak a hazugságoktól remél némi enyhülést.
  2. A magyar irodalomhoz nem tartozom, és soha nem is tartozhatom oda.
  3. Itt, Magyarországon pontosan azt a hangulatot érzékelem, ami az 1947-es évet jellemezte. Még valamiféle civil kormány adja a miniszterelnököt, de a háttérből valójában már mások, a diktatúra hívei irányítanak mindent.
  4. Az én szerencsétlenségem, hogy magyarul írok.
  5. Miért szeressem a (poszt)kommunistákat? Miért szeressem a (poszt)fasisztákat? Miért szeressem Magyarországot?
  6. Magyarországon sosem értettek, s erre egyszerűbb a magyarázat, mint hittem volna: Magyarországon azért nem értenek, mert Magyarország nem keresztény ország.
  7. Jogom van ehhez az undorhoz, amely mintegy mementóként megóv engem a méltatlanságtól, s attól, hogy büszkeségemet további megaláztatásnak, gyalázatnak szolgáltassam ki.
  8. Régi jóslatom, hogy a harmadik generáció visszaveszi a nácizmust, újra azonosul velük, sajnos, igaznak bizonyul.
  9. A Nobel-díj tulajdonképpen undorító, bár megoldotta az életemet.
  10. Azt hiszem, senkit sem szeretek. Engem sem szeretnek.

És igen, írt iszlámról is, Hitlerről is, Európa pusztulásáról is, a 392 számozott oldal töredékében.

Hogy milyen a könyv összességében? Rengeteg dolog van a fejében, de mire leírná, addigra eltűnik a pillanat szenzációja, így marad az emlékezés-foszlány. Kicsit olyan ez, mint Iñárritu Birdman-je, ahol Keaton még egyszer megpróbálja, neki sikerül a színházat összehozni, aztán elrepül. Kertésznek nem sikerül minket maga mellé ültetni A végső kocsma egyik eldugott asztalánál, ő nem repülhet, de mi magára kell hogy hagyjuk őt, mert nem marasztal, egyedül poharazik tovább.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.