A napokban Sólyom László volt köztársasági elnök és Esterházy Péter író bírálta a kormányt, mindketten a maguk eszközeivel. A hívő katolikus Sólyom a II. János Pál pápa téren látogatta meg a menekülteket, akiknek ételt osztott. A gesztus üzenete nyilvánvaló: Kocsis Máté gyűlöletkeltő, hazug, és szánalmas propagandájával szemben felmutatni az igazi szolidaritást, a jó akaratot, ha úgy tetszik, a hiteles keresztény magatartást, ami igenis megilleti a halál, a háború elől menekülő embertársainkat. Esterházy Péter pedig egy német újságban fejtette ki, hogy Orbán tevékenysége káros az országnak, mert önös érdekből a magyarok rossz tulajdonságait erősíti, az áldozat-szerepet, az önsajnáltatást, azt, hogy az egész világ összeesküdött ellenünk.
Mi a közös ezekben a férfiakban?
Sólyom és Esterházy nem baloldaliak. Független gondolkodók, akik közszereplőként konzervatív-liberálisként nyilvánulnak meg. Határozott és világos eszméik vannak demokráciáról, kultúráról, stílusról, vallásról, nemzetről. Ugyanazt mondják huszonöt éve, és jóval több dologban értenek egyet, mint nem. Számomra legalábbis abszolút tekintélyek, akiknek a szavára oda kell figyelni.
E két férfiban közös, hogy régebben mindketten szimpatizáltak Orbán Viktorral. Ám mára a bizalom eltűnt. Sólyom szerint azért, mert az Orbán-kormány felfüggesztette az alkotmányos működést, így kiszolgáltatta a társadalmat a mindenkori hatalomnak. Az alkotmánymódosításokkal a közpénzügyek kikerültek az alkotmányos ellenőrzés alól. A kormány lényegében azt csinál, amit akar.
Esterházy úgy fogalmaz, hogy Orbán nem államférfi, és azért nem, mert a populista utat választotta. Holott nem lett volna rossz, ha Antall József halála után egy nyugati mintára létrehozott konzervatív vagy liberális pártot csinál. Ehelyett felrúgta az alkotmányos rendet, és lement kutyába, aki a legbensőbb félelmeinket, rossz lelki beidegződéseinket használja fel, hogy megtartsa a hatalmát. Ezt már sokan mondták előtte is, de ha egy világhírű magyar író mondja, annak súlya van.
Sólyom László
Fotó: MTI/Bruzák Noémi
Se nem fasizmus, se nem diktatúra, se nem demokrácia
E férfiakban az is közös, hogy mindketten leszögezték: Magyarországon nem élünk diktatúrában, sem fasizmusban. Ez így is van. Vannak szabad választások, a sajtó formálisan szabadon működik, vannak bíróságok. Nem ölnek meg újságírókat, nem tiltanak be tüntetéseket, nincs halálbüntetés.
Ennél azonban sokkal nehezebb kérdés, hogy van-e még demokrácia Magyarországon? Sólyom korábbi nyilatkozatai alapján, az alkotmánymódosításokkal Magyarországon vége van a hatalmi ágak elválasztásának. Szavaiból ki lehet hallani azt is, hogy ez a demokrácia alapjait fenyegeti.
Én inkább vele értek egyet. Szerintem egy demokrácia csakis liberális demokrácia lehet. Pontosabban: a liberális feltételek teljesítése nem korlátozza, hanem megvalósítja a demokráciát. Amely mindig ideológiamentes, értéksemleges, a hatalom megosztásának és kontrolljának elvén nyugvó. Mert csak így lehet biztosítani az egyéni jogok védelmét a kormányhatalmat gyakorló kevesek, és a kormányzásra felhatalmazást adó sokak akaratával szemben.
Ebben az értelemben nincs demokrácia Magyarországon. Az alkotmányt felszámolták, a intézmények és törvények már nem képesek ellenőrizni a kormányt. Kiüresítették a demokrácia tartalmát, mintegy ellopták a szellemét. Mivel mindannyian ki vagyunk szolgáltatva a pártnak, az államnak, a politika ismét bejön a hálószobánkba. Ma trafikmutyi, holnap Paksmutyi. Ma kötelező éneklés az iskolában, mert egy miniszternek tetszik az énekhang, holnap pedig politkai eligazítás a tanáriban.
Esterházy Péter
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
És az Esterházy is Gyurcsány
Esterházy szerint Orbán stratégiája mindig ugyanaz, legyen szó a halálbüntetés bevezetéséről vagy a migránsokkal kapcsolatos nemzeti konzultációról. A kormányfő a felelősség felvállalása helyett a félelmeket piszkálja fel. Legbensőbb paráinkra játszik rá, hogy megtartsa hatalmát, és ez nem jó.
Én nem vagyok jós, nem tudom, milyen irányba tart a magyar és az európai politika. Ezzel a cikkel pusztán arra szerettem volna ráirányítani a figyelmet, hogy vannak konzervatív-liberális tekintélyek, akiket nem lehet beskatulyázni egyik politikai oldalra sem, és akiknek a véleménye nagyon fontos.
Minderre persze lehet azt mondani, hogy Esterházy is Gyurcsány, aki a nemzetközi baloldal szekerét tolja, csak hát minek. Gondolkodó ember úgysem hiszi el, hogy aki a kormányt bírálja, az csak baloldali lehet. Ezt akartam felmutatni ebben a cikkben.
