Van énnekem mindenféle a jószándékú, hézagos műveltségű templárius falusi nénikétől a rossz szándékú, nettó pesti kriptonyilas miniszterig mindenféle, refik, katkók, sőt még izráelita is egy-kettő (ők és az evangélikusok, meg a reformátusok egyik szárnya erősen libsi by the way). Családi összejöveteleken úgy kerüljük a politikát, mint ördög a semjénfüstöt, nehogy agyongyepáljuk egymást a kőzgasszán biszkállóval. Az egyik részhalmaz, nevezzük őket a tréfa kedvéért kereszténydemokratának (…, …) alternatív valóságban él. (Szó szerinti idézetek következnek). Virágzik az ország, pedig meg kell küzdeni a menekültáradattal is a déli végeken, a korrupció duma, nem igaz, rogán nem korrupt, hisz’ nem mutatta a tévé, mi kitartunk, mert kétharmad az kétharmad. Satöbbi, satöbbi. Az intellektuálisabb poszt-úriközéposztályi részhalmaz szerint az örök zsidó kérlelhetetlenségről az oka annak, hogy a világ a pénzről szól, nem a régi szép (hívő, magyar, konzi, kicsit sámán, kicsit hun) értékekről. Satöbbi.
Predikció: ergó mindig meg lesz az a kábé két millányi szavazó, aki a hatalomban tartja ártunkat és ormányunkat, mindig meg lesz az a 27 %, akiből kétharmadot lehet transzformálni, miközben viszont a brain drain és az elöregedés miatt immár sosem lesz meg az a kritikus tömeg, ami le tudná váltani ezt a csodacsapatot. Amely a magyar nemzet legrettenetesebb géniuszát fejezi ki: az intézményfüggő alattvalót, aki nem látja, másképp látja és nem hiszi el a dolgokat, mert vagy szektásan hívő, vagy ostoba, vagy cinikus. Intézményfüggőnek nevezi a pszichó azt a fogvatartottat, aki egész életében állami intézményekben szocializálódott, és nem is tud dönteni, nem tud mit kezdeni a szabadsággal. Mert (ld Sík Domonkost a MYPLACE-kutatásról, hvg.hu, június 16) édes hazánkban a demokratikus kultúra zárványszerű, abszolúte törpe kisebbségben van, szemben a többséget alkotó antidemokratikus értékeket vallókkal (és az elidegenedett-közönyösekkel), ami remek táptalaj az antidemokratikus extrémizmusnak, azaz pl a radikális, erőszakos szélsőjobbnak, miközben nincs demokratikus ellensúly, a szembenálló csoportok nem tudnak egymással kommunikálni. Még 25 év, és par excellence balkáni országgá válunk.
Fotó: Pál Anna Viktória
