Miért tartom értelmetlen küldetésnek szakmailag kritizálni Hajdút?
Egyrészt nem tartom őt arra méltónak, hogy egyedül vigye el a balhét a bulvár műfaj legalsó szintjének birtoklásáért. Naponta kezünkbe vehetünk olyan szennylapokat, amik hasonló struktúrájúak, mint a Frizbi című műsor adásmenete. Rákos kisfiú a negyedik oldalon, Liptai tíz kilót hízott az ötödik oldalon. Nem, Hajdú nem egy szarkupac. Ő csak egy lakó benne.
A tegnapi adás első vendége Gyurcsány Ferenc volt. A beszélgetés beharangozója hamisan arról számolt be, hogy a Demokratikus Koalíció elnöke az ötödik gyermekéről fog beszélni. Igazán bulváros színezetű beszélgetésnek ígérkezett.
Közel sem ez történt.
Főleg a 2018-as választás esélyeiről elmélkedtek, és a DK jelenlegi népeszűsége is szóba került, sokkal inkább, mint a kis Gyurcsány Marci. (Pedig ezért választottam Hajdút az Éden Éjjellel szemben.)
Hajdú általában akkor szokott csendesebb riporterként szerepelni, amikor vele szemben egy intelligens vendég kortyolgat a frizbis bögréből. Most is ez történt, általános kérdések, unalomig ismert Gyurcsány-rigmusok. Talán a potméter akkor moccant meg egy picit, mikor a műsorvezető az egykori miniszterelnököt az egyetlen erős baloldali szereplőnek titulálta.
Jajj, mit fog ehhez szólni Viktor?
Ha ez a számonkérés tényleg megtörténne, akkor segítségképpen azt ajánlanám Hajdú Péternek, hogy a kedélyeket a műsor szerény nézettségi adataival csillapítsa majd.
Az interjút természetesen a reklámblokk felkonferálásával szakították félbe, és egy arcátlan hazugsággal arról, hogy nem sokára kiderül majd, Gyurcsány Ferencet valóban kitiltották-e Oroszországból? Lófasz sem derült ki, bár hazudni egy picit még mindig ízlésesebb így, mint Győzike gyászát kereskedelmi célzattal félbeszakítani.
Az interjú utolsó két percében azonban sokkoló élményben volt részem. Érdekes és érdemes téma vetődött fel.
Az előre egyeztetett kérdések egysíkú vonalvezetése hirtelenen kisiklott. Hajdú kifejtette, hogy ő nagyon örül az iskolákban kötelezően “választható” etika és hittan óráknak, míg Gyurcsány azt tartotta fontosnak, hogy az ember önként adjon erkölcsi útmutatást a gyerekeinek, ne pedig Kati néni mondja meg, hogy mi a jó meg mi a rossz.
Hajdú szeret a föntről kapott utasítások mezején ugrándozni, míg Gyurcsány a szellem szabadon formálásában hisz.
A konzervatív sarokban Hajdú, a liberálisban Gyurcsány. Pofonok nélkül, nem üvöltözve, kifejezetten saját személyes gondolataikat megosztva beszélgettek egy olyan témáról, amiről mindenkinek van véleménye. Pontosabban majdnem…
Sajnálom Hajdút, hogy nem szeretett volna ilyen beszélgetésben tovább részt venni, hiszen gyorsan lezárta ezzel az üres frázissal: Ez hozzáállás kérdése.
Köszönjük, Péter!
