A hazai „kremlinológia” célkeresztjében mostanság leggyakrabban az Orbán-Simicska harc áll, minden apró jelre csuda izgalmas teóriákat lehet felépíteni. Ott van ugye S. Lajos, a kegyvesztett kormányzati médiamogul, akinek sajtóorgánumai korábban igazodási pontot jelentettek. Most meg mit nyissunk ki reggel, hogy megtudjuk, hogy Schmidt Mária ante portas? Ott van még a Magyar Hírlap, de ott meg Bayer Zsolt már nem lát ki a pipától, így inkább a szórakozás kedvéért érdemes fellapozni reggeli kávé mellé vagy helyett.
Egy ideig azért még biztos pont volt az is a reggelekben, hogy az MTI hajnali lapszemléi közt ott sorakoztak a Magyar Nemzet fontosabb és kevésbé fontos írásai, majd mindez lassan elkopott, szerda reggel pedig már csak az űr maradt – eljött a nap, amikor az MTI már nem szemlézte a Magyar Nemzetet, szúrta ki a szemfüles kolléga.
Egyelőre marad a várakozás, hogy vasárnap eljövend az új állami hírtelevízió és egész nap áradnak majd a fontos hírek, sőt, az érdekes, változatos nézőpontok terjesztésére sem sajnálja a pénzt a közmédia, amikor az átlagfizetés kétszeresével dobja meg kormányközeli bloggereit. A nyomdafesték illata viszont lassacskán elillan.
Igaz, ami igaz, a mai Magyar Nemzetben kevés említésre méltó dolog volt – ugyan kit érdekel, hogy a közmunkások embertelen körülmények közt, fűtetlen tantermekben számolgatják a kanalakat, ahogy a Farkas Flórián-féle Országos Roma Önkormányzat ügyei sem tartanak számot közérdeklődésre. Ezek szerint.
