Egy baráti házaspár családjában igen sok orvosi műhiba történt, ezért ők úgy döntöttek, hogy – mivel szerintük az orvosok gyilkosok – többé nem veszik igénybe a hagyományos orvoslás nyújtotta a lehetőségeket. És egyre többen vannak így ezzel. (Kérdésem persze, hogy ilyen kategorikusan utasítanák-e el a doktort, ha a kisfiúk komolyan megbetegedne.) Olvasva a témába vágó fórumokat, blogokat, sokaknak nyilvánvaló lehet, hogy „mindent, csak ezt ne”, és inkább bíznak egy kuruzslóban, rejtélyes porokban, mint mondjuk a kemoterápiában. És orvoshoz már csak akkor kerülnek, amikor nincs tovább.
Vagy vegyük a mormonokat!
Amerikában komoly probléma, hogy ők nem hajlandók beoltatni a gyermekeiket, így gyakran terjednek közöttük az egyszerűen kivédhető betegségek, mint például a tuberkulózis is. Ott erőszakkal oltják a kicsiket, a szülői tiltakozás ellenére. És közben olvashatjuk cikkszámra, mennyi rejtett súlyos betegséget okozhatnak akár az oltások is. Kinek higgyünk? És hogyan magyarázzuk el valakinek, akinek a mamája sima orbánccal került kórházba, majd a felfekvés szövődményeibe belehalt, és emiatt ha meglát egy fehér köpenyest, összerándul a gyomra, hogy bajával kórházba kellene vonulnia?
Persze senki nem állítja, hogy a hit ne mozgatna meg hegyeket.
Hiszek a természetgyógyászomban, hangoztatják sokan, sokkal inkább, mint az orvosokban, akikkel az a tapasztalatom, hogy négy-öt percük éppen hogy van rám. Az én kedves „doktor” uram/hölgyem viszont órákig beszélget velem, felold, a tea, amit ajánlott tényleg remek hatással van rám. Volt olyan ismerősöm, aki súlyos betegsége alatt abbahagyta a kezeléseket a jósnője hatására, és az általa javasolt homeopátiás gyógyászhoz pártolt. Valóban remek ételsorokat, igazán szuper prevenciós életmódot kapott pénzéért, és szép, kerek golyócskákat, amiket lelkesen számolgatott, mielőtt lenyelte volna őket. Az egyik algaleves receptjét máig szívesen kanalazom magam is. Csak éppen a beteg került közben már műthetetlen állapotba, és hamarosan el is veszítettük őt.
Nem olyan régen Bajor Imre esetéről cikkeztek médiaszerte. Emlékszünk még? Ott az volt a főszólam, hogy áldoktor volt a „dr”, nem volt semmilyen képesítése hozzá, hogy megmentőként lépjen fel. Nos, kérdezem, aki mindenféle orvosi előképzettség nélkül elvégzi a hazánkban a gyógyításhoz szükséges természetgyógyászati képzési modulokat, (ami nagyjából alapvetően egy kétszer száz órás tanfolyamot és egy életmódtábort foglal magában), abban miért bíznánk meg jobban? Mert könnyebb hinni valamiben, mint olvasgatni a netes rémhíreket? Vagy netán elfogadni, amit nem lehet kikerülni?
Azzal nekem semmi bajom, ha egy képzett doktor elvégzi ezeket a képzéseket is, és kiegészítő lehetőségként felveti az alternatív terápiák lehetőségét. De az, hogy ilyen-olyan tünetekkel – a hagyományos orvoslást kikerülve – csak és kizárólag az íriszdiagnosztikára (ami ugye magyar felfedezés) vagy mondjuk a kézrátétre, növényi bogyókra hagyatkozzunk, veszélyes orosz-rulett. Lehet, hogy a baj olyan, amire egy szakember rápillant, és rögtön kész a helyes diagnózis. Mert megtanulta az orvos, mi mit jelent, látott már sok bonyolult esetet, tünet együttest is. De egy hagyományosan nem képzett szakember elég nagy eséllyel félrediagnosztizál, és mondjuk – ilyet hallottam már – kezdődő végbélgyulladásra grapefruit cseppeket javasol. Van, aki a rákbetegnek azt sugallja, hogy Indiában keressen fel egy gurut, mindegy, milyen áron, mert az tuti, hogy eltünteti a rákos sejteket. Nos, vagy igen, vagy nem.
Olyan ez, mint teszem azt a jóslásokra, kártyavetésre, látókra, és a horoszkópra hagyatkozni.
Egyik kedves barátnőm vakon hitt ez utóbbiban. Minél előrehaladottabb állapotba került a rákbetegsége, annál inkább. Sajnos nem érhette meg azt a májust, ami a szakértője szerint a garantált gyógyulást hozhatta volna el.
Tiltsuk be a horoszkópot, üldözzük a látókat? Ez sem járható út. Ha egy gyermeknél, teszem azt, rákbetegséget diagnosztizálnak, és a hagyományos orvoslás csődöt mond, és a gyermek meghal, nem terhel senkit felelősség. Ha mondjuk, csak alternatív kezelésekkel kezeltetik őt (mert abban hisznek), és ugyanúgy elveszítik, elindul a nyomozás. De miért is várnánk egy nem képzett (vagyis nem hagyományosan képzett orvostól), hogy pontos diagnózist adjon? A jósnőt vagy a tévében pénzenergiát lehívó szakembert megbüntetik, ha nem jön el a lovag, vagy nem állt pénz a házhoz? Egy fényevésben vakon bízó párt – aki elhitte, hogy a legjobbat adja a gyermekének – persze mindenki mélységesen elítél, ez olyan szélsőségesen durva elképzelés.
De még mindig vannak, akik elhiszik, hogy csodadoktorok fogják őket megmenteni. Mindenki hallott hirtelen és varázslatos gyógyulásokról, amikor mondjuk szódabikarbóna hozta vissza a végstádiumost a vasárnapi kocogók világába. De igen kevesek tapasztalják meg ezt a saját bőrükön.
Helyre kellene a fejekben tenni, mire jó a hagyományos, mire az alternatív gyógyászat. Talán kevesebb tragédiával járna.
