A hidfo.net internetes portál pár napja feljelentett pár magyar újságírót, akik Ukrajnából tudósítottak, mások mellett, gondolom, engem is. Mindezt tették a Donyecki Népköztársaság külföldi sajtóosztályánál, csatolva cikkeinket és feltételezett tartózkodási helyünket a térségben.
Azzal, hogy a magyar szélsőjobbot kilóra megvette az orosz hírszerzés, szerintem minden írni-olvasni tudó, épeszű ember tisztában van. Elég, ha megnézzük a fent említett portál hirtelen átalakulását: jómagam 2010-től hol az Athena Intézet, hol az Átlátszó keretein belül dolgoztam, és figyeltem szélsőséges tartalmakat generáló portálokat, többek között ennek az „újságnak” is a működését. Nem túl meglepő módon az ukrán forradalomig ezeken a portálokon az oroszokról, Ukrajnáról, anblokk az orosz politikáról szinte szó sem esett.
Nézzük meg őket most: nemcsak, hogy gyorsabbak a for profit lapoknál, már ami az orosz sajtóhírek tükörfordítását illeti, de konkrétan (propaganda) hírportállá nőtték ki magukat az elmúlt két évben. Olyan gyors a tartalomgenerálásuk, hogy elképzelhetetlennek tartom, hogy ezt valaki a szabadidejében, hobbiból csinálja. Aki ismeri egy újság, hírportál struktúráját, pontosan tudja, erre a munkára főállásban tartanak embereket, akik napi nyolc-tizenkét órában dolgoznak.
A for profit lapok reklámokból, hirdetésekből fizetik munkatársaikat. Ezek a lapok viszont máshonnét kapják a pénzt, mivel nincsenek hirdetéseik, támogatókat nem keresnek. Tán van olyan, oroszul anyanyelvi szinten beszélő idióta, aki szimpla lelkesedésből éjjel-nappal írja/fordítja a vonatkozó cikkeket? Vannak ilyenek annyian, hogy ellássák cikkel az országban működő négy-öt ilyen portált? Meg lennék lepve. Sokkal valószínűbb, hogy „megélhetési hírgyártók” ülnek a klaviatúráknál.
Tekintve, hogy a tartalmak csak és kizárólag orosz forrásokból épülnek fel, ahhoz sem kell matekzseninek lenni, hogy kitaláljuk, honnan a pénz. Persze, hogy Oroszországból.
Ez a mostani vamzerkedés viszont, amit műveltek a hidfo.net komiszárjai, azt is elárulja: nemcsak pénzt kapnak azért, hogy tolják a ruszki propagandát, de még be is vannak kötve a Moszkva által kézivezérelt Donyecki Népköztársaság Honvédelmi Minisztériumába.
Fotó: Europress/Getty Images/Viktoria Ischenko
Ide sikerült magánbuzgóságból beküldeni hat magyar újságíró nevét és valószínűleg oroszra fordított cikkeit, hogy lehetőleg az elvtársak tessenek minket kiutasítani a területről. A következő történhetett: egy magát nemzeti érzelműnek mondó portál felvette a kapcsolatot egy idegen ország idegen minisztériumával, feljelentette a saját honfitársait, azzal a feltett szándékkal, hogy őket életveszélynek tegye ki.
Lassan tíz éve dolgozom háborús tudósítóként, számos fegyveres konfliktusban jártam. Ne legyenek illúziói a kedves olvasónak, háborúban, ha egy újságíróról olyan információ kerül elő bárhonnan, ami megkérdőjelezi a pártatlanságát vagy újságírói mivoltát, az konkrétan az életébe kerülhet. Mivel nincs törvény, nincsenek ellenőrző hivatalok, nincs igazából felelősségre vonás sem. A hatalmat (értsd: fegyvert) szerzett emberek azt tesznek, amit akarnak és azzal, akivel akarják. Egy ilyen (ál)információ minimum verést jelent, talán börtönt, esetleg rögtönítélő bíróságot. Akár halált is.
Egy erdőben agyonlőtt, meztelen holttestet senki sem fog azonosítani, még megtalálni sem, gyilkosai pedig bizonyára megússzák a felelősségre vonást.
Veszélyesebb ez, mint a folyamatos ágyúzás, az eltévedt golyók. A háborús tudósítás önmagában sem veszélytelen műfaj, de az ember kalkulál azzal, hogy „van valahol egy a nevével ellátott golyó”. Azzal azonban senki sem számol, hogy a saját honfitársai jelentik fel, ezzel jelezve elkötelezettségüket egy másik ország „ügye” iránt. Most orosz ajkú, magukat orosznak valló szeparatistáknak sikerült felnyomni magyar újságírókat.
A vád roppant egyszerű: ezek az újságírók liberális nézeteket vallanak és nem az orosz kormányzati propagandát írják, ergo nyilvánvalóan NATO-bérenc ügynökök.
Hogyan magyarázod meg egy nyolc osztállyal nem, de AK-74-essel rendelkező donyecki traktoros fiúnak, hogy a vád hamis? Hogy a valójában fajvédő neonáci portálból átvedlett orosz hírportál akar így kicsinálni néhány nem jobbikos újságírót? Sehogyan.
Az van, hogy ezt a hírt, ellentétben a többi propagandaanyagtól, nagyon is komolyan kell venni. Az ukrán-orosz konfliktus helyszíni tudósítása innentől sokkal veszélyesebb lesz. Nemcsak a hidfo.net által oly gyűlölt „libsi” újságírók számára, hanem bármilyen magyar újságíró számára is. Senki ne gondolja azt, hogy a DNR sajtóosztálya majd személyenként fogja ellenőrizni a hidfo.net-nél, politikailag korrekt-e egy-egy adott újságíró. Bőven elég lesz, hogy magyar.
