Kurvára nem tetszik, ahogy és amilyen módszerekkel ezek a fiúk intézik a dolgaikat ebben az országban.
Idézőjelbe kéne tennem, de csak azért se, akkor se, ha a hirtelen megvilágosult Lajos mondta, mert ezt most én mondtam, pechemre pont azokkal a szavakkal, melyeket Lajos használt.
Nem akarok újabb bőrt lehúzni a képükről, Lajos és Viktor képéről, bár van ott még bőr rendesen, aki akarta, már elemezte a G. Nagy Péntek történéseit, az öszödi beszédet is túlszárnyaló Lajos rizsát. Eddig nem írtam erről, mert úgy gondoltam, Lajos szózuhataga magáért beszélt. Önmagáért. Most aztán százszor leírathatná vele a tanító néni, hogy többet nem beszélek csúnyán, alig érne valamit, ez már ott ragadt a padtársán, innen már nincs visszaút, nem lehet azt mondani, hogy bocs, nem az, mégsem az, aminek mondtam. A leggyorsabb farkincás már célba ért.
Mostanság nem szívesen lennék a kormányőrség katonája. Nehéz lenne merev arccal tisztelgésre emelnem a fegyveremet, amikor a vörös szőnyegen elvonul előttem Viktor, mondjuk Putyin társaságában, mert tuti, hogy Lajos szavai jutnának az eszembe, sőt, arra gondolnék, hogy a parancsnokom, a díszőrség többi tagja, de még Putyin is ugyanarra gondol, mint én, mindannyian ismerjük Lajos szavait. Bár képes vagyok fékezni magamat, nem tudom, kibírnám-e röhögés nélkül. Ez tipikusan svejki jelenet, jelesül az, amikor Ferenc Józsefet leszarták a legyek.
Sokan megírták már: most Viktor a győzelmi esélyes, minden eszköz és erő a kezében van, Lajos bukásra van ítélve, de azért a páncélszekrénye fölér egy védőbástyával, amiket abban fölhalmozott, hat kormány(fő) és tucatnyi Fidesz-potentát megbuktatásához is elegendő volna. Tudjuk, Viktor is százszor bemárthatná Lajost, viselt dolgai három Lajos kicsinálásához is elegendőek volnának, igaz, Lajos viselt dolgai annyira kötődnek a Viktor és Tsai. Bt(k)-hoz, hogy azokkal előhozakodva kettős harakirit közvetíthetne a hozzájuk (egykor) hű média. Róka fogta csuka, Megbilincseltek, nem magyarázom.
Ami hiányzik nekem:
- Viktor nem kérte ki magának, amit Lajos mondott róla, (bocs!) lenyelte, anélkül, hogy elégtételt vett volna rajta.
- Lajos nem indokolta meg, hogy mért mondta ezt Viktorról, és nem is lehet arra kötelezni, hogy indokolja meg.
- Nem indult sétára a békemenet, nagybetűs tiltakozással: VIKTOR NEM G!
- Ha ők ketten kölcsönösen terheltek különféle, az egész országot érintő mocskos ügyekkel, hogy a francba képesek még mindig úgy tenni, mintha földre szállt angyalok lennének?
- Mért nem vallanak színt? Ha Viktor nem az, aminek Lajos mondta, akkor ne az adószedők milliárdjaiból leckéztesse meg Lajost, hanem face to face menjen neki, saját pénzéből. Ha pedig az, aminek Lajos mondta, akkor Lajos jöjjön elő a háttérmagyarázataival, és ne számítgasson, hogy mit mer megtenni Viktor, és mit nem, ővele, aki éppúgy nyakig ül a szarban, mint a leGézett padtársa.
Hogy ez milyen pad? Metaforám iskolapadra utalt, de nem bánnám, ha mostantól vádlottak padja lenne. Azt még nem látom tisztán, hogy ki ülne rá előbb és ki utóbb. De hogy kétszemélyes a pad, az tuti.
