A magyar hírek olvasása, az országban történt események feldolgozása éppen úgy működik, mint az emésztés, néha gyors, máskor lassú, észrevétlenül, magától és egészségesen dolgozó, vagy görcsöktől, csikarásoktól kísért kínszenvedés, azaz idegeskedés és aggodalom, de akadnak napok, amikor székrekedéshez vezet, és ezen a reggelen, ezen a napsütéses reggelen, amikor rajtam és a szúnyogokon és a macskán és a rottweileren kívül csak a laptop van itt az étteremben, ezen a reggelen ennek a székrekedésnek, a széklet beszáradásának tényállása egyértelműen a Schirilla Györgyről érkező hírek olvasását követően került megállapításra. Előtte már fogyasztottam egy kis Herényit, akinek nem jött be a kenőcsnepperkedés, Gyurcsányt, aki kitartóan mocorog a futóhomokban állva, ahol pedig tilos mocorogni, láttam egy képet a CBA-bojkott nevű csoportból, amin a hisztérikus libsi (nevezzük így, hogy mindenki értse) azt kifogásolta, hogy száraz zsemlét árul a CBA 8 ft-ért, gondolom nem szereti a rántott húst, de ez legyen az ő baja, gondoltam, egy kis RTL-t, aki állítólag már egyezkedik a másik halálról, egy kis éneklő Szijjártót és az álszent és hazug vigyort és tapsot, amely kíséri, amely valahogy nem tűnik fel, ami valahogy nem zavarja a kis futsalost nem kedvelőket, pedig engem jobban zavart a sok hazug tekintet, érdemes azt jobban megnézni, érdemes nézni Herényit és Batizt és az időskori biztonságot reklámozó Szilágyi Jánost, tudta-e ön, hogy egy temetés akár egymillió forintba is kerülhet, visszhangzott a fülemben, aztán egyszer csak megláttam a hírt, hogy a Mosoni-Dunát átúszó Schirilla Györgyöt rendőrök vezették el a helyszínről, mert nem volt engedélye, hogy átússza a folyót, néztem azt a hófehér, borostás magyar fókát, ahogy a fagyos vízben vigyorog, és akkor megtörtént, beszorult Magyarország. Rendeltem egy mangó shake-et, hátradőltem a párnán, és megsajnáltam pár embert.
Fotó: MTI
