Lehet, magam is kezdek teljesen paranoiás lenni, pszichopeti, üldözési mániás, akit besugaraznak, és hangokat hall (ilyeneket súgnak, hogy „ééén vagyok az edeee”, vagy hogy “tolmácsot szeretnééék”), de sztem Frei úrnak igaza van (ld az FB-n Valószínűleg véget ért a magyar szabadságharc! – kezdetű bejegyzését). Röviden: a mi főminiszterünk titokban döntött, és fordulatot hajt végre, csendben ismét nyugat felé tekeri a kormányt, és Szíjj Ártó Hidrokefál Bömbit (tudjátok, a bömbi az a hangosbeszélő megafon, vagy mi a vas, amibe bele kell ugatni, és felerősítve hányja a világba ugyanazt, amit beleüvöltesz). De ezt csak sunyiba teheti, azok után, hogy agyonra fikázta a Nyugatot. De válaszúthoz érkezett, és akárhogy forgatta a dolgot, a költségf@szom-elemzés után arra jutott, hogy mégis se nem megyünk mink keletnek. Nem annyira szívjóságból, hanem mert ha továbbra is kelet felé kormányozzuk kompországot, az amcsik tekerhetnek még a tökünkön párat, másrészt eleshetünk az uniós pénzektől, harmadrészt ez a sok kontraszelektált hülye hibát hibára halmoz, immár veszélyben hű bázisunk, a zegyharmadnyi kétharmad, és ami a legfájóbb, hogy kiröhögnek, ezt nem bírom, papa, hogy nem félnek, hanem röhögnek. Ha most hirtelen hátraarcot csinálok, azzal beíratom a jobbikba azt a sok hű hülyét, akik eddig bevették ezt az egész rezsicsökkentős-szabadságharcolós-bankoszemita maszlagosdit, ezért csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja, visszapávatáncikálok. Hogy ne tűnjön fel, sunyiló-brunyiló módjára benyomok egy-két kulisszahasogató baromságot, el fognak rágódni rajta, ahogy szoktak, akinek van füle, hallja, hogy fecseg a felszín, hallgat a mély.
És lőn.
Fotó: Neményi Márton
