Mindenekelőtt sietek leszögezni. Mert e nélkül már rég nem megy, e nélkül nem meghatározható az identitás, nem tudják, hogyan állnak velem igazából. Majd az után, hogy leszögeztem, hetero, cigány, zsidó, feminista, jobbikos, vegán, ballib vagyok-e, és ha halászlé, akkor bajai vagy szegedi, félig van-e tele a tököm és a poharam, vagy félig üres, skandináv párti vagyok-e vagy a latinlávörök jönnek inkább be, tampon vagy betét, császár vagy hüvelyi, és ha ezek, meg egy-két fontosabb dolog megvan, akkor megnyugszik mindenki. El lehet dönteni végre, hogy leköpnek, elolvasnak, megjegyeznek maguknak, lenéznek, kiröhögnek, vagy vállat vonnak és tovább mennek. De majd csak akkor.
Ezért sietek leszögezni, hogy rettenetesen sért és felháborít az a cinizmus, az a “ki ha én nem” mentalitás, amivel Kurvaországot kormányozza ez az illiberális, némely tagjában egyenesen az elmeháborodás jeleit mutató, dilettáns brigád.
Felháborít, dühít és mélységes aggodalommal tölt el a saját magam semmibe vevő, ám durván pofán röhögő politika, a demokrácia lábbal tiprása, a sok milliárd adóforint elmutyizása, a jelenem és a jövőm teljes kilátástalanná tétele. Ám ugyanilyen mélyen felháborít a szemforgató álságosság, a prűd álszenteskedés és a kettős mérce, alkalmazzák azt bárhol, bárkivel szemben.
A minden tekintetben szerencsétlen a Boldogság Buborékai állami kampány miatt és az ellen egy emberként óbégató, az önérzetesség csimborasszója szerepében tetszelgők, köztük újságírók és egyéb megmondóemberek azonban lassan szánalmasabbá válnak, mint a beb.szott szelfizésre buzdító, seholsincs Facebook oldal. De miről van szó egyáltalán?
Annyi szép más szakma is van pedig
Van ez a Jabba-nagyságú állami intézmény, a Magyar Turizmus Zrt., ami kishazánkat hivatott megimidzselni, bennünket meg arra rávenni, hogy ne a csodás Horvátországban költsük el a pénzünket, hanem menjünk csak a Balatonra hekket enni, és meglátjuk majd, jó lesz az, a sok emlék meg majd visszajár. Szóval, ennél a sokmillió adóforintból működő intézménynél nyilvánvalóan kizárólag olyan zsé kategóriás pártkatonák unokahúgai és volt bölcsistársai dolgoznak, akiknek a közigazgatáson belül már tényleg nem jutott máshol hely, de hát a Timike olyan ügyesen fogalmazott már az általános iskolában is.
A Mónika nagymamája meg a Mátra alján, falu szélén lakott, Mónika nála töltötte a nyarakat, ki ismerhetné jobban a környéket? Biztos látott legalább egyszer őzgidácskát is. Sete-sutát. Nemigen tudom mással magyarázni minden idők legszakbarbárabb, legszörnyűbben félresikerült kampányát, a Buborék Boldogságait.
Az elgondolás – bátorkodom következtetni – az lehetett, hogy reklámot csináljanak a magyar pezsgőknek és a magyar gyöngyözőboroknak. Nincs ebben semmi új, csinált már más is ilyet. Jól. A Magyar Turizmus Zrt. részlege, az Agrármarketing Centrum azonban akkorát durrantott a nullás lisztbe, hogy még most is száll a BL-55-ös, és már senkit, engem sem érdekel, hogy azért, mert ennyire hülyék ehhez a szakmához, vagy azért, mert annyira pökhendiek, hogy azt hiszik, nekik ezt is szabad. Ha Ráhel náluk nyert díjat a szakdogájával, és haza lehet tekerni tajtrészegen a Hatcsöcsűből, mert ez Szeretett Vezérünk szívügye, akkor itt a sok kis hülye pezsibubit fog számolni és kész. Sima liba.
„Sárgán virágzik a tök, hukk, jaj!”
De mégsem.
Mert a T. kollégák és mindazok, akik erkölcsi kötelességüknek érzik, hogy bármit, de mondjanak, ha azt a politika mentén tudják tenni, ebben a reklámadótól iszamos kis országunkban, ahol Lázár János, ha szomorú, alacsonyabban repülnek a főszerkesztők, mint közeledő nyári zápor előtt a fecskék, ahol a sajtószabadság zászlóshajója az RTL Klub, és lánynak szülni megint dicsőség, most a fiataljaink is veszélyben vannak, mert a magyar állam hivatalosan is rájuk engedte az alkoholizmus démonát.
Kapaszkodjanak meg, a magyar állam még óriásplakátot is csináltatott ennek a reklámkampánynak! Egy másik újság szerint drogozást népszerűsítik! Csoda, hogy a KSH szervere nem omlott össze, mert ilyenkor szokás rákeresni arra, a tízmillióból hány millió az alkoholista. Amiben a zugivó családanyák még mindig nem szerepelnek, ahogy a nyugtatókon élőket sem tartja nyilván senki, hiszen mi nők, nem iszunk, nem pukizunk és nem zabálunk Prozacot sem. Hiányolok infografikákat a májátültetések számának drasztikus emelkedéséről és a hazai társastánc kultúra elcsökevényesedéséről, amiért nyilvánvalóan az alkohol a felelős.
Szóval, abban az országban, ahol egy már megint új típusú médiaszereplő az olvasók és kommentelők segítségével rajzolja meg az ún. bulinegyed térképét, minél több kocsmát és szórakozóhelyet feltüntetve, ahol az egyik legnagyobb női portál cikkezett arról, hogy a világ legmeghatóbb, legmegríkatóbb reklámja a Guinesst reklámozza, ott most ugyanezek rettegik a jövő zálogát. Ahol Aperol Spritz-cel szelfizni és kitenni a Facebookra menő, egy palack Szepsy Úrágyával meg egyenesen istencsászárság.
Egy sör nem sör, két sör fél sör
Van mitől félni. Hiszen a Soproni Ászok reklámból jól ismert „Magyarország, én így szeretlek!” sor egy ország szlogenjévé vált. A hazafias kirohanás annyira bejött, attól tartottam, az általános iskolákban kötelezővé teszik magyar irodalomból, mint szabad verset. A sör egyébként is a barátság, a nagy bulik, a közösség jelképe, a férfiak legalális, kissé infantilis tevékenységeinek hű kísérője.
Ha sört iszol, vannak haverjaid, akikkel el tudsz menni tóba ugrálni meg horgászni. Ha Drehert iszol például, tartalmasabbak a nyári pillanataid. Mert az nyilvánvaló, hogy nyáron sört kell inni. Mert annyi a világ, amennyit beletöltesz. Ha sokat töltesz be, akkor kissé torz a világ, de legalább másnap nem emlékszel rá. Az Arany Ászok Mojito már neve alapján is a kétdekáson megöregedő, meztéllábast szívó, a kocsmába huszonhatossal és Buksi kutyával érkező Jóskát célozza, aki hazafelé pébépalackostul beleborulhat az árokba, mert neki most már jogi norma ad erre lehetőséget. Szóval, a sörözés össznépi mulatság, macsó tevékenység, a munkában megfáradt harmincasok tartalmas időtöltése. És az úgy rendben van.
Fotó: MTI/Mohai Balázs
Mert a sör nem alkohol. Sörtől nem lehet berúgni. Aki csak sört iszik, az nem lehet részeges, nagyivó, vagy alkoholista. A sörözés az olyan mókás elfoglaltság. Abban nincs is bubi, amit számolgatni lehetne. Néha össze lehet gyűjteni belőle ennyit meg annyit, hogy nyerjünk kétszer annyi sört, de az nem buzdít arra, hogy többet igyunk belőle. Az sem, hogy a hazai reklámszabályozás nyomán este nyolctól lehet reklámozni, mert egy BL-döntő előtt sokkal több 18 év alatti látja a reklámot, mint a mesecsatornán. Nem véletlenül kezdték néhány évvel ezelőtt ekkor Csak pozitívan! kampányukat nemzeti italunk gyártói. Másik nemzeti italunk a pálinka, ugye, és akkor arról, hogy a főzése már azelőtt nemzeti sport volt, mielőtt a Zorbán hangulatjavító intézkedésként legalizálta, nos, eddig is főzte mindenki, aki tehette, ki a hatodik emeleti panelban, kuktával, ki a kert hátsó végében, a sufniban.
Pezsgőzni, élni ebben a Kurvaországban nem lehet. Az árt a fiataljainknak. Az egyetemek szétverése, a nyelvoktatás ellehetetlenítése, a délután négyig az iskolákba betonozás, a pedagógusok szájbahányása, a társadalmi egyenlőtlenségek mesterséges fenntartása, a mélyszegénység és az éhezés az rohadt jót tesz. Nemcsak a fiataloknak, mindenkinek.
Úgyhogy javaslom, ha legközelebb valaki háborogni szeretne, vagy nagyokat akar szólni, az válogasson inkább a fenti felsorolásból, vagy főzzön szárazbabot.
Ja, majd elfelejtettem. Tibi atyát meg tilcsákbe!
