Álmomban odajött hozzám kétharmados Győző, felnézett rám és azt mondta: belátom, tévedtem, mikor a harcra, harcra, harcra és a megosztásra bazíroztam az új honfoglalást és az őrségváltást. Igazad volt, disznóság volt az emberekben rejlő legrosszabb tulajdonságokra építeni ezt a jó kis országot, bocsi. Sorry, hogy mindent ezek a gusztustalan, molett haverjaim nyertek meg és kaszáltak le és isten bizony, nem értem magamat, hogy’ hozhattam helyzetbe olyan figurákat, mint ez a kerényi, vagy mi is az, télleg. Csakugyan nem volt elegáns, hogy az asztalra pöktem, amiről eszek, és fikáztam az úniót, miközben „az elmúlt tíz évben az országban zajló minden fejlesztésnek majdnem a teljes egészét az Európai Unió fizette”. Ne haragudj, hogy megfojtottam a társadalmi mobilitást, és bocsásd meg az egykulcsos adót meg a rezsikamut, Hoffmann Rózsit és a fékek és egyensúlyok kioldását és felborítását, bocsika. Igazad volt, amikor azzal b@sztattál, hogy ideje lenne a strukturális gazdasági reformoknak, de el kell ismerned, a rezsikamut bekajálták, nem? És nehogy azt hidd, hogy olyan könnyű végigülni egy istentiszteletet, pláne egy misét, ne irigyelje ezért engem, de ez is a munkám része. De leesett a hályog a szememről, másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre, ígérem, megváltozok, tényleg nem hazudok többet, csak amennyit egy politikusnak feltétlenül muszáj, az belefér, egy ügyvéd vagy orvos sem mondhat mindig igazat, ártana vele, ez is a munka része. Na, szal holnaptól megforgatjuk az egész világot, pont az ellenkezőjét fogom csinálni annak, amit eddig, jó, Imi, figyelsz egyáltalán? Te, mi ez a dörömbölés? kérdeztem Viktort és felébredtem. Odalent állt egy fekete autó.
Fotó: Hír24
