Éppen azzal voltam elfoglalva, hogy egy vasrácshoz kötözzem a bringát, amikor arra tekert egy postás és a város hirtelen egy fél méter széles (keskeny) járdára szűkült. A postás így szólt:
– Engedj már el.
Hátraléptem, ő áthaladt köztem és a bicikli között. Nem nézett rám, nem szólt egy szót sem.
– Hülye fasz – szaladt ki számon a két szó. Tagolva, artikuláltan, a szó eleji hangsúlyokat megnyomva.
– Hé, nem vagyok az apád – szólt oda miután leszállt a kerékpárjáról a szomszéd lépcsőház bejáratánál.
Csak még egy szót, csak még egy kurva szót szólj és lefejellek, gondoltam magamban. Remegtem az idegtől. Szegény ember nem tehetett róla. Az egóm annál inkább. Végül hátat fordítottam és kiléptem a helyzetből.
Azóta háromszor is megbántam. Bocsánatot kérnék, de már nem lehet. Ha valaki esetleg ismer egy postást, akit 2014. február 4-én délben Székesfehérváron a Palotavárosban feldühített egy sötét alak, kérem, mondja meg neki, hogy sajnálom.
Köszönöm.
