− Jó napot kívánok, a Kunhegyesi Harsona riportere vagyok. Megengedi a bácsi, hogy feltegyek egy kérdést?
− Tegye. Csak akkor letámasztom a kerékpárt, utána úgyis bemegyek a presszóba.
− Mit szól ahhoz Feri bácsi, hogy új Szapphó−költeményeket találtak?
− Nem hallottam róla, sajnos. Mi van azokban a versekben?
− Felolvasok egy részt: “αλλαϊθρυληϲθαχαραξονελθην ἀλλ’ ἄϊ θρύληϲθα Χάραξον ἔλθην ναϊϲυµπλέαι·ταµε ̣οι ̣µ ̣ιζυϲ νᾶϊ ϲὺµ πλέαι· τὰ µέν̣, οἴο̣µα̣ι, Ζεῦϲ οιδεϲυµπαντεϲτεθεοι·ϲε’δ ουχρ ̣ ῆ οἶδε ϲύµπαντέϲ τε θέοι· ϲὲ δ’ ̣οὐ χρῆ ταυτανοειϲθαι· ταῦτα νόειϲθα.”
− Hát, fiatalember, megmondom őszintén, hogy én nem vagyok ellenére a buzulásnak, mindenki oda teszi a faszát, ahová akarja, a pinával dettó ugyanez a helyzet… de mér kell ezt reklámozni?
Részlet Charles Mengin: Szapphó (1877) című festményéből
