Hetek óta hallgatok. Nem tudom, miért. Talán nincs elég para, amiről írhatnék? Vagy van elég, de azok nem lépik át az ingerküszöbömet? Fene tudja.
Itt van például a kijevi helyzet, a forradalom. Arról is csak én jutok eszembe, vagyis az ország. Az ország én vagyok, mondja a bennem élő állampolgár. Szóval a kijevi helyzet kapcsán nekem az jut eszembe magamról, vagyis az országról, hogy 1848. Csak akkor nyugatról indult az Európát végigmosó forradalmi hullám. Tudom, Kijev nem 1848. Az egyik egy város, a másik egy évszám. Csak annyi a közös bennük, hogy mindkettő megismételhetetlen. Kijev magában áll, egyszeri és megismételhetetlen. (Akárcsak 1848.) Egészen addig, amíg Janukovics meg nem bukik. Onnantól akár példa is lehet, a „Hogyan döntsünk meg magukat demokráciának álcázó oligarchikus rendszereket a volt Szovjetunió befolyási övezetében” című tankönyv első fejezete. További fejezetek: Minszk, Budapest, stb. Mert Orbán minden áron akarja a hatalmat. Mivel ő és egykori kollégiumi társai annyira szemérmetlenül lerabolták és ellehetetlenítették az országot, nincs hová menekülnie csak előre, vagyis vissza az időben.
Talán nem számít spoilerezésnek, ha elárulom: áprilisban nem fog történni semmi. Marad Orbán. És onnantól bármi történhet, mert ha a nemzeti helyzet fokozódik (és fokozódni fog), akkor a feszültség nő, és olyankor, ha egy kicsit nem figyelünk oda, könnyen az utcán találhatjuk magunkat, amint éppen cigarettára gyújtunk Molotov-koktéllal, hogy csökkentsük a feszültséget.
De ne így legyen. Legyen úgy, hogy van hiteles ellenzék, valódi demokrácia, meg minden. Mert régi meglátásom: ha minden van, akkor minden van.
De most az van, hogy szerencsétlen Vonáról akartam írni. Ahogy meghallottam, hogy Londonban a Hyde Parkig kergették a londoniak (a Hyde Parkig, érted), jöttem máris, mit jöttem, loholtam lélekszakadva, hogy helyet kérek, hallom Vona megint elemében van, hogy égeti magát, jönnék dicsérni őt, hogy csak így tovább pártelnök úr, csak így tovább, majd az lesz az írás címe, hogy „Vona Gábor futása”.
De nem így lett.
Talán azért mert január van. Ilyenkor érnek csúfos véget a nagy újévi nekibuzdulások, ilyenkor hozzák nyilvánosságra az Oscar-díj jelöltjeinek listáját, de a végső döntésig sokat kell még aludni. És ébren lenni. Január a legbizonytalanabb hónap. Ennyit biztosan tudok.
Fotó: Getty Images / Brendan Hoffman
