A legnagyobb baj a magyar íróval, hogy nem történik vele semmi. Hogy az a foglalkozása, hogy író, márpedig egy írónak nincs mondanivalója, csak az életnek és az embernek van mondanivalója, de az író nem él, így aztán ember sem nagyon lehet. Egy idő után arról kezd el írni, hogy ír. Bezárkózik. A többi bezárkózott íróval beszélget bezárkózott írók munkáiról.
Persze, jó volt a magyar írónak a kávézóban, hogyne lett volna jó, de nincs már kávézó és nem is lesz. Nyomor van. Testi. Lelki. Szellemi.
A magyar író tönkretéve jó. Deportálva. Elhallgattatva. Munkatáborban. Van most egy kis esély arra, hogy lesz még ilyen, szóval nem kell temetni a magyar írót. Képzeljen csak el az olvasó egy neki kedves írót, képzelje el egy munkatáborban, és máris látja, hogy mikre lehetne képes.
Addig pedig olvasgassa Jászberényi Sándor novelláit. Ő nem úgy él, mint egy író. Ő deportálja magát. Hogy éljen. Azért ír ilyen jól.
Jászberényi Sándor 1980-ban született Sopronban. Az ELTE-n hallgatott magyart, művelődésszervezést, arabot, filozófiát és esztétikát, magyar-műveldésszervező szakon szerzett diplomát. 2000 óta rendszeresen jelentkezik szépirodalommal a meghatározó magyar irodalmi lapokban (pl. Élet- és Irodalom, Kalligram, Jelenkor, Mozgó Világ, stb.). Újságíróként megfordult a Magyar Narancs, a Népszabadság, a HVG szerkesztőségében, 2006-tól kisebb-nagyobb megszakításokkal Egyiptomban él. Többek között tudósított a darfúri konfliktusról, a jemeni szeparatista mozgalmakról, a 2009-es Öntött ólom hadműveletről a Gázai Övezetben, a nigériai lepra- és tuberkulózis járványról, a 2011-es egyiptomi forradalomról és a líbiai polgárháborúról.
Első, saját fotóival illusztrált riportkönyve idén jelent meg a Libri Kiadó gondozásában Budapest-Kairó – egy haditudósító naplója címmel.
Fotó: Facebook
Jászberényi Sándor: Az ördög egy fekete kutya
És más történetek
Ajánlom.
