Egy héttel azelőtt hogy kivonult, a miniszterelnök – nem ez, hanem egy másik, nem itt, hanem máshol – lepöckölt egy katicabogarat a térdéről, belebámult a kerti kemencébe, aztán a kert végében épülő stadion betonpillérei felé fordult és dúdolni kezdett.
– Megvan, Eddie Vedder “Society”, csattant fel, mert először nem tudta, mit is dúdol. Berohant a konyhába, feleségét egyetlen finom, de határozott mozdulattal eltolta az asztali géptől, még azzal sem törődött, hogy új ablakot nyisson, egyszerűen beütötte a YouTube-ba a szám címét, nyomott egy csattanós entert a “lyrics on screen” verzióra, és ezzel el is némította a “Funky Townt”. – Nem emlékszem a szövegére – mondta félhangosan, inkább csak úgy magának, mint a feleségének, aki nem szólt, csak felállt a székről és a fürdőszoba felé indult. – Ez az, “Society, you’re a crazy breed / I hope you’re not lonely without me” – dúdolta egyre hangosabban. – Hogy nincs ezen a szaron valami végtelenítő gomb – dünnyögte, és másodszor is elindította a videót, kisétált az udvarra, visszaült a kemence elé, hallgatta a kiszűrődő zenét és énekelt: – Society…
Amikor véget ért a dal nem állt fel, hogy újraindítsa. Jobb kezének középső ujjával az orrába túrt, és gondolkodni kezdett.
– Faszom, ki kéne vonulni – fogalmazódott meg benne a vágy, és felhívta az államtitkárt. – Ki akarok vonulni, mint az a srác a filmben. Út a vadonba. Na, nem annyira, de azért mégis. Társadalommentes távolságra van szükségem. Ért engem, államtitkár úr? Ismeretlen nevű madarak csipogásán akarok flesselni egy csendes és nyugodt erdőben, túlélni a hajnali fagyokat, örülni a nap első sugarainak, megborzongani egy szarvas látványától, ilyenek. Ért engem?
Az államtitkár értette.
Egy teljes hétig tartott, míg a külügyi és külgazdasági ügyekért felelős államtitkár és yuppie-kommandója megszervezte a kivonulást. Ezalatt kétszer nem utazott el Azerbajdzsánba, és egyszer Vietnámba.
Szükségünk lesz egy erdőre, egy rozsdaette Robur karosszériára, kapucnis pulóverre, szarvasra, jegyzetfüzetre. Kokain is fog kelleni – mondta az államtitkár a yuppieknak.
Végül egy keleti nagyváros melletti erdőt találtak a legalkalmasabb helyszínnek. Minden magaslesre mesterlövészeket ültettek. A Robur felszereltségi szintje alacsony volt. Egy POÄNG fotelből és egy fekete LACK görgős dohányzóasztalból ált. Az asztal közepén öt csík kokain fehérlett, a többi az asztal sarkán álló kis szelencében volt az OTP-s bankkártya mellett a jegyzetfüzeten.
“Két napról van szó. Ágy nem kell” – visszhangoztak a miniszterelnök szavai az államtitkár fülében.
Hétfő reggelre minden készen állt. A mesterlövészek a helyükön voltak, az erdő csendes volt és nyugodt, a távolból erdei szalonkák kurrogása hallatszott. A miniszterelnök nem ismerte az erdei szalonkát. A szarvas a Rubor oldalához kötve várta a sorsát. A nap első sugarai narancsszínűre festették a ködfelhőket a fenyves fölött. Lassan felengedett a talaj menti fagy. A csendet egy fekete VW Transporter motorzaja törte meg. Megállt a rozsdás Robur mellett, gumicsizmás férfi lépett ki belőle. A férfi megborzongott, intett, és a VW Transporter eltűnt a reggeli ködben. A szarvas némán ingatta fejét.
A kivonulás megkezdődött.
Fotó: AFP
