Az ideges költő útja a szerkesztősébe az 5. kerületen keresztül vezet, tegnap is onnan érkezett és tegnap is ideges volt, a platánt siratta, a kivágott fákat. A városrendezők édesanyjáról értekezett, hogy miféle emberek is ezek, akik egy európai főváros szívében ilyen tervekkel állnak elő, hogyan lehetséges egyáltalán egy olyan terv, amely a terület elkerítését követően mindjárt a fák kivágásával kezdődik. Fákat vágni a belvárosban, a jó édes anyátokat – ordítja a költő. De hát mit ér manapság egy ideges költő? Vagy akármilyen. Tán olvassák őt odabent az önkormányzatnál? Ugyan már! Nem olvasnak ezek semmit csak Nemzeti Sportot meg…Wass Albertet. Küldjük hát e pár ékes sort mindenkinek, aki szereti.
Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt…
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.
Fotó: Urbanista blog
