Poszt ITT

Litkai: Hogyan építsünk trafiktársadalmat?

Egy egészséges, szerencsejáték- és kommunizmusmentes ország a miénk, egy ország, amit begináztattunk, hogy magunkévá tehessük, ám másnap úgysem emlékszik semmire, csak az tűnik fel, hogy meztelenül ébred fel az utcán, sőt már az se, hiszen onnan is rövid időn belül elpateroljuk, vagy azt mondjuk neki hipnotikus erővel, rezsicsökkentés.

A trafiktársadalom lényege az állami beavatkozás a dilettantizmus és a korrupció segítségével a piacgazdaság szövetébe, úgy, hogy a beavatkozás helyén rákos sejtburjánzás jöjjön létre.

Trafiksétány Kazincbarcikán, trafikcenter Pásztón, kiskorúakat kiszolgáló dohányboltosok, mutyi és dohánytalanság. A trafik előtagról sosem gondoltuk volna, hogy ilyen elemi erővel lesz képes néhány négyzetméterbe sűríteni társadalmunk lényegét, nemzeti színek egy kis barnával, a trikolórt lerántva a fekáliába, mindez az örök élet ígéretével, és miniszterelnöki  WHO kitüntetéssel.

A trafiktársadalom megalapozásánál nagyon fontos a fundamentum. Ehhez megvan a szükséges árok, amelyet az elmúltnyolcév alatt szívós munkával teremtett meg a bajnaigyurcsány kormány, elmocsarasítva közéletünket, amelybe elég beengedni az építőanyagot és az a megfelelő mélységbe süllyed. A mocsárhoz nem kell más, mint a rablókapitalizmus sara, némi tiszta vízzel hígítva, ami a pohár helyett egyenest az ingoványba ömlik.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere a kötőanyag, amely a téglák közé kerül, a habarcs, amit populizmusból, szottyos indulatból és némi számításból kever ki a kőműves. Kötőereje épp csak annyi, hogy az amúgy is egymáshoz közel lévő téglák négy év alatt ne zuhanjanak szanaszét, az egymásra hajigált falazóblokkokat lehessen falnak nevezni. A falazóblokk nagyon is találó elnevezés, hiszen érdekből, haszonlesésből vagy vakhitből eltakarja a lényeget, összezár a valóság előtt, hiszen annak megismerését nem bírná ki a habarcs.


Kép: Neményi Márton

A trafiképítés dizájnjánál fontos a szomszédhatás. Ha a szomszédnak ötemeletes, szinteltolásos, rózsaszínre vakolt palotája van, akkor az enyém legyen nagyobb, lehetőleg úgy, hogy az alapozásnál repedjen meg az ő fala és árnyékoljon be minél több szobát. Ha reklamál, akkor pedig hypót öntünk a tujákra.

A trafiktársadalomban az arculat minden. Egy M&M’s csoki, ami csak mázból áll, Kindertojás ajándék nélkül, hajnali ködfal, dohányforradalom cigikokárdával. OSB-re kent téglaminta és padlólapot imitáló linóleum. Műanyag lambéria és ólomüveg hatású fólia. Mintha ország minthaboltja, minthapiaci körülmények között. Életképtelenség közért, sógorkoma minioligarchákkal, akik végre a nemzet strómanjai, akiket turul reptet offshorisztánba.

Ha kész a trafiktársadalom, ahol a kompromisszum a győzelem, a becsapás az igazság és a paternalizmus a verseny, csak hátra kell dőlni és rápöffenteni egy cigire. Legyőztük a multikat. Akik lojálisak, megkapták, ami jár. Néhány család, aki tisztességes volt, de nem lojális, beszívta ugyan, de ők úgyis lelépnek majd egy olyan országba, ahol nem kell együttműködni nemzetileg. Egy egészséges, szerencsejáték- és kommunizmusmentes ország a miénk, egy ország, amit begináztattunk, hogy magunkévá tehessük, ám másnap úgysem emlékszik semmire, csak az tűnik fel, hogy meztelenül ébred fel az utcán, sőt már az se, hiszen onnan is rövid időn belül elpateroljuk, vagy azt mondjuk neki hipnotikus erővel, rezsicsökkentés. Működik a rendszer, jobb, mint a komenisták alatt bármikor volt. Végre mi jövünk a Monopolyban, és kirántjuk a táblát a játék közben a házak és szállodák alól.

Trafikország készen áll. Avassunk szökőkutat!

A POSZT itt! rovat már a Twitteren is! Kövess ott is minket!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik