A miniszterelnök szerdán megint előadta a „túl sok a diplomás”, „több szakmunkásra van szükség”, „a magyar oktatás nem igazodik a munkaerőpiac igényeihez” és hasonló szlogenekkel jellemezhető elméletét. Ráadásul Orbán Viktor nemcsak mondja mindezt (mint tudjuk, ne ezt nézzük, hanem azt, mit tesz), hanem ezek szellemében változtatja meg a magyar oktatási rendszert.
Szűkíti a felsőoktatási férőhelyeket és az érettségihez vezető utakat, túlzsúfolt, megtaníthatatlan tantervet erőltet a közoktatásra, aminek 16 éves korban már törvényesen hátat fordíthat a fiatal, hogy „ne szenvedjen tovább az iskolapadban, hadd léphessen be a munka világába”. Az általános iskolákat egységes, állami fenntartásba veszi, s ezzel az eddig jól működő iskolák színvonalát a gyengébbekéhez közelíti. („Nem baj, a gazdag szülők majd a piacon úgyis megveszik a gyereknek a nyelvórát, a felzárkóztató foglalkozásokat.”)
A szakképzést pedig gyakorlatilag kiemeli az oktatási rendszerből, és papíron a nemzetgazdasági minisztérium, valójában hű Sancho Panzája, Parragh László alá tolja. Így futnak neki a munkaalapú társadalom kiépítését akadályozó szélmalmoknak.
Az iparkamara elnöke nem is titkolja, hogy ő áll a szakképzés átalakításának hátterében. A munkaalapú társadalom nevében, és mert – mint mondta – „szakiskolába nyilván nem azért megy a gyerek, hogy József Attilát és Babitsot olvasson” a képzés időtartamát 4 évről 3-ra csökkentették és gyakorlatilag lenullázták a közismereti képzést. Vállalkozók előtt persze más érveket is felhozott: „Ha valaki ügyesen foglalkoztat tanulót a saját cégében, már az egy versenyelőnyt jelenthet neki, hiszen egy tanulót fel tud használni vagy alkalmazni tud árufeltöltésre, polcfeltöltésre, egy csomó munkának az elvégzésére, ami mindenkinek hasznos.” Ez legalább onnan nézve racionális szempont: a magyar vállalkozóknak olcsó munkaerőt jelent a lebutított munkás. A fiatal szaki egyéni érdeke pedig nyilván feloldódik a közösség (a megfelelő emberekkel koccintgató vállalkozók) érdekében, mint kékítő az ég vizében.
De mit mutat valójában a munkaerőpiac? A nemrég megjelent Társadalmi Riport adatokkal bizonyítja, hogy a magyar munkaerőpiac igenis magasan képzett, rugalmas, alkalmazkodni tudó munkavállalókat keres. A diplomások munkanélküliségi kockázata lényegesen kisebb, mint az alacsonyabb végzettségűeké. 2011-ben a munkanélküliségi ráta az egyetemet végzettek körében mindössze 3,4 százalékos volt (a főiskolát végzettek körében 5,1). A munkaerőpiac egyáltalán nem mutat diplomás túlképzést, az alacsonyabb iskolai végzettségűek között viszont nagy a munkanélküliség. Az is árulkodó, hogy Magyarországon a felsőfokú végzettséggel rendelkező munkavállalók bérelőnye az alacsonyabb végzettségűekhez képest sokkal magasabb, mint a legtöbb OECD-országban. Azaz: a diplomások el tudnak helyezkedni és relatíve sokat keresnek (és persze sokat adóznak). A szakmunkások aránya a regisztrált munkanélküliek között hatszor akkora, mint a diplomásoké.
Az is tévedés, hogy ha leszűkítjük a felsőoktatásba vezető utakat (a kormány ebben tragikusan sikeres: idén negatív rekordot döntött a jelentkezők száma), attól majd több ács és kőműves terem. Nincs összefüggés a két terület között. A rossz szakképzés valóban átalakításra szorul, de éppen ellenkező irányban, mint ahogy azt Orbán és Parragh elképzeli. A színvonalas gyakorlati képzés mellett nem csökkenteni, hanem emelni kellene azt az időt, ami a gyerekek készségeit, képességeit megerősíti, illetve korszerű pedagógiai módszerekkel bent kellene tartani a gyerekeket az iskolában, nem minél előbb megszabadulni tőlük.
Pont az iparkamara vállalkozáselemző intézetének 2010-es adatai mutatták ki, hogy az úgynevezett hiányszakmákban végzettek nagyjából egyharmada dolgozik csak a szakmájában. Sokan más területen helyezkedtek el, további tanulmányokat folytatnak az érettségi vagy egy újabb szakma megszerzéséért, vagy nem tanulnak és nem is dolgoznak. Majdnem 30 százalékos ebben a körben a munkanélküli ráta. Abban a két szakmacsoportban, amely a hiányszakmák mintegy kétharmadát adja – a gépészetben és az építészetben – a munkanélküliségi ráta az átlagosnál is magasabb, 31,9, illetve 36,1 százalék. Ebből az következik, hogy ha több kőművest képzünk, több munkanélkülit kapunk végeredményként. Nemrég idéztük azt a tanulmányt, amely szerint van elég kiképzett szakmunkás, csak nem mennek el (nem tudnak vagy nem akarnak elmenni) a szakmájukban dolgozni.
Igen ám, de itt van a Mercedes, és a Lego! Orbán azt is kiemelte, hogy „a magyarok szakértelme, rátermettsége és munkabírása bizonyított tény, ellenkező esetben ugyanis nem jönnének Magyarországra ezek a világcégek”. Vajon nyelvtudás nélküli, az informatikához nem konyító, olvasni is alig tudó, tanulásra, az új igényekhez való alkalmazkodásra képtelen munkavállalókat keresnek e cégek?
Az álláskereső oldalak szerint a Mercedes jelenleg tíz munkakörbe vár jelentkezéseket. Ebből négy gyakornoki pozíció, amihez aktív hallgatói jogviszonyt várnak el, négy olyan, amihez feltétel a diploma, és mindössze kettőnél nem alapfeltétel a volt vagy mostani egyetemi jogviszony. Az egyikhez befejezett mechatronikai, ipari elektronikai, vagy azokkal egyenértékű végzettség szükséges, kimondottan magas fokú, minőség iránti elkötelezettség és igény a személyi, és szakmai továbbfejlődésre. A másikhoz a gépjármű villamossági / mechatronikai / elektronikai / elektrotechnikai végzettség (de jobb lenne felsőfokú informatikus végzettség) mellé többek között aktív, társalgási szintű német nyelvtudás. A nyíregyházi LEGO-üzem hat pozíciót hirdet az állásportálon, ebből egynél nem kell feltétlenül diploma (de itt is előny, ha van). Vajon a parraghi szakképzésben végezetteket keresik Orbán kedvenc multijai?
Az viszont tény, hogy a Széll Kálmán Terv, a felsőoktatási büdzsé, a közoktatási költségvetés számaiban sok száz milliárddal kevesebb jut a magyar oktatási rendszerre. A vidéki főiskolák egy része már lassan „lehúzhatja a rolót”, de a nagy egyetemek is elbocsátásokkal, szénszünettel és egyebekkel próbálnak túlélni, a közoktatásban épp a hónapokban dől el sok száz iskola sorsa. A szakképzés egy évvel való megnyesése pedig önmagában jelentős megtakarítás.
A mostani magyar iskolareform okai mögött tehát inkább a költségvetési megszorítások, téves ideológiák, és egyes vállalkozói körök olcsó munkaerő iránti éhsége áll.
Még akkor is, ha ezzel az ország jövője kerül veszélybe.
