Szép dolog a szövetségkötés, a kooperáció. Mindenki ad valamit, és összességében mégis mindenki sokkal jobban jár. Ez a stratégiai partnerségi szövetségekre is igaz, amelyeket a kormány köt különböző nagy multikkal, most épp a LEGO-val, amely Nyíregyháza Audija. Csakhogy van ezekkel némi gond, szám szerint öt.
Parasztvakítás
Az első és talán legegyszerűbb, hogy parasztvakítás. Az eddigi stratégiai szerződésekben a cégek olyan dolgokat ígértek, amiket eddig is meg akartak csinálni (például már korábban bejelentett létszámbővítést „ígért” együttműködési szerződésében a Richter), a kormány pedig általánosságban véve csak arról biztosította a cégeket, hogy a szabályok szerinti elbánást kaphatják a támogatásoknál, ami mindenkinek jár. Mindeközben mindenki úgy tesz, mintha történt volna valami, megy a fesztiválozás. És sok ember, aki az ünnepi csinadrattából és a fényesre suvickolt cipőből azt hiszi, hogy azért van az ünnep, mert van mit ünnepelni, át van vágva. Üveggyöngyöket szórtak eléjük, és ez egyszerűen nem szép dolog. Valaki, aki tudja a dolog valós értékét, kihasználja a másik tudatlanságát.
Fotó: MTI / Soós Lajos
A parasztvakításról árulkodik, hogy valódi gazdasági tartalom a szereplők kiválasztásában sincsen. A jelentősebb üzletemberek, akiket megkérdeztem a stratégiai szerződésekről, jellemzően a vállukat vonogatják. A zöm szerint nem is a cégeknek szól, hanem a választásokra készülődő hazai közönségnek. Nem keresik benne a rendszert, mert szerintük nincs is benne, legfeljebb annyi, hogy a lakosság körében ismert márkákat igyekeznek bevonni. A legtöbb magyar üzletember igyekezne külföldön lenni, ha érkezne ilyen megkeresés a kormány részéről. „Ha aláírom, abból lesz a baj. Ha nem, akkor meg abból” – fogalmazott az egyikük. De olyan is volt, aki egyszerűen annyit mondott: „göbbels-i pr-fogás az egész”. Ezzel egyéként még nem is lenne gondom, győzködjék a népet a politikusok, olyan ízléstelen módon, ahogy akarják, de legalább olyan dolgokkal kapcsolatban, amit maga a kormánypárt sikernek tart tevékenységével kapcsolatban. Csak van olyan is.
Igazságtalanság: rossz üzenet
Az egyes cégek kipécézése állami figyelemre valamilyen szinten igazságtalan is. Miért pont a Microsoft? Miért csak nemrég lett partner az Audi? A chipsadót bevezető kormány miért issza a Coca-Colát? Hogyan értelmezzék a kormány hozzáállását azok a cégek, amelyek nem kaptak felkérést közös fellépésre az újságírók és a tévé nagyközönsége előtt? Ők nem stratégiai partnerek? Hanem mik? Páriák? Jelentéktelenek? Nem szívesen látott külföldiek, mint a zsebszerződők?
Fotó: MTI / Illyés Tibor
Ez persze nem minden országban jelentene problémát, de egy olyan országban, ahol minden azon múlik, kivel vagy jóban, és szokás a népesség életszínvonaláért egyes ágazatokat (bankok, energiacégek, kéményseprők) bűnkbaknak megtenni, ennek van jelentősége.
Rendszerellenesség
Talán első ránézésre nem olyan egyértelmű, de súlyos gond van szerintem azzal is, ha egy kormányzás nem a mechanizmusokról és az intézményrendszerről szól. A döntéseknek és információknak a megfelelő szinteken kell megjelenniük, különben nem működik a rendszer egésze, legyen szó akármilyen intézményrendszerről. Ezért volt gondom már azzal is, hogy Matolcsy György jegybankelnök egyes bankárokat meghív egyezetetésekre, más bankárokat meg majd később, talán. Nem a bankok a fontosak, hanem a vezetőik. Ez az intézmények rendszerének a szétverése. Ha ezen az úton haladunk tovább, egyszercsak ott fogunk tartani, hogy a sok kis hatalmi piramis helyett, ami van a világban, minden egy nagy hatalmi-érdekérvényesítési piramis része lesz: a tudományos eredmények értékelését sem a tudósokból álló piramis végzi majd el, hanem Orbán Viktor kijelöl majd egy tudományügyi elbírálót, akinek ő hisz, és az a kutatás kap majd állami támogatást, amelynek a vezetője számára szimpatikus vagy csak szimpatikus elveket vall. És a művészek művészetét is egy kinevezett bírálja majd el. Ja bocs, ez már meg is van.
Nemzetgazdasági erőszakoskodás
Ha a gazdasági kormányzás normálisan működne, akkor nem kellene egyesével győzködni a cégeket arról, hogy tervezzenek itt hosszabb távon, s nem lenne arra sem szükség, hogy a cégek a kutatás-fejlesztési terveik és a jelenléti íveik lobogtatásával jelezzék a kormány számára, hogy van társadalmi hasznuk.
Fotó: MTI / Czeglédi Zoltán
Egy normális országban egy cég azért ruház be, mert megéri. Azért vesz fel embert, mert megéri. Azért gyárt bármit is, mert megveszik. Ha tudja, hogy lesz ember, mennyi lesz az adó és ki fogja megvenni a terméket, akkor beruháznak. Ez persze nálunk sincs másképp: pontosan azért nincs beruházás, mert nem éri meg. Mert nincs kereslet a termékeikre. Mert nem lehet tudni, hogy lesz-e itt elég megfelelően képzett ember és mennyi lesz az adó. Ha beruháznak a világgazdasági válság sokadik hulláma dacára, akkor inkább olyan országokba rakják a pénzüket, ahol nem változik kéthetente az adórendszer, és nem veszi el egyik hétről a másikra egy egész ágazat nyereségét a kormány. Kivételt pedig azok képeznek legfeljebb, akiknek már akkora beruházásuk van Magyarországon, hogy még a bizonytalanságok mellett is jobban megéri itt lecserélni a gépsort vagy bővíteni egy új termékkel a palettát.
Országimázs-problémák
Mondhatnánk, hogy velük akkor minek megállapodni egyáltalán, de ez szerintem nem lenne igazságos. Az a szomorú helyzet, hogy annyira elszállt Magyarország mint üzleti környezet iránt a bizalom, hogy még ez az apróság is segít valamit rajta. Mi vitatkozgathatunk itt az országhatárokon belül arról, hogy egytől tízig mennyire kiszámíthatatlan vagy logikus a kormány gazdaságpolitikája, de az országhatárokon kívül sokkal feketébb-fehérebb a kép és csak az igazán fontos tények vannak benne: túlzottdeficit-eljárás alatt van az ország, állandóan az adósságaival küzd, Silvio Berlusconit megszégyenítően primkó módon bunkózott az IMF-fel a kormány, s alig van olyan jogalkotási lépés, amely ne kerülne az Európai Bizottság vagy valamilyen nagy nemzetközi bizottság elé. Egy beruházó ennyit lát: Magyarország olcsó, de balhés ország hirtelen húzásokkal, és gyanús, hogy szalonképtelenné fog válni a jobb társaságokban, egy veszekedős fél-ázsiai nép, hogy Orbán Viktort idézzem. Ezen a cikiségen még talán az is segít, ha a kormány a Coca-Colával vagy a LEGO-val aláír egy sajtcetlit. Egy kicsit.
Ez ugyanis azt mutatja, hogy olyan sötét az ország helyzete, hogy még az üveggyöngyökről visszavert fény is bevilágítja.
