Van, amikor az ember unatkozik, és nincs jobb dolga, vagy éppen ez a perverziója, esetleg a barátnője unszolására kénytelen zenés tehetségkutatókat nézni. De aztán felmegy benne a pumpa.
Az ugye megvan, hogy idei X-Faktor a legkevésbé sem szól arról, hogy ki mennyire tud énekelni? A muzikalitás itt csak álca: míg a ValóVilágban egymás péniszét formázták gipszből, itt azzal próbálják eladni a szereplőket, hogy tehetségesnek hazudják őket.
Pedig ez nem mindig volt így. Korábban megesett, hogy találtak olyan énekeseket, akik akkor is odavonzották a közönség tekintetét, ha nem csak bugyiban, elsődleges nemi jelleget villantva engedtek ki a színpadra. Merthogy ugyebár jött ki a szájukból a hang. És nem csak akkor, amikor arról picsogtak, hogy nem akarnak azonosulni elhunyt apjukkal, mégis meg kell említeniük minden második percben, mert különben a kutya sem szavazna rájuk.
Kérem, itten már átestünk a ló túloldalára. A francot sem érdekli, hogy egy árva hangot sem talál el ez a szerencsétlen, ha egyszer a Jimmy volt az apja. Hiába tetszik az RTL-eseknek élő adásban megsértődni a kritikákon, amikor beszámol a Híradó arról, hogy Zámbó Krisztián házát kirabolták, Csobot Adél meg téli sapkát vesz, a közönség joggal veti fel: ezek meg hogy a fenébe kerültek ide?
És akkor az ember megnéz egy külföldi tehetségkutatót. Például a brit The Voice-ot, ahol jót röhög azon, amikor Will.i.am és Tom Jones egymásra licitál azzal, hogy melyik volt a nagyobb szám: közös dalon dolgozni Michael Jacksonnal vagy együtt fellépni Elvisszel. Aztán pedig meghallgatja az énekeseket, és a pumpa elindul. Például ezért:
Ha végig tetszettek nézni a felvételt, akkor kiderül, hogy ez a Twinnie Lee Moore nevű hölgy NEM jutott tovább, mert „kicsit hamiskás” volt, meg mert az előadásmódja „nem jött át”. Úgyhogy mehetett is haza.
És akkor tessék mellé tenni a mi Zámbó Krisztiánunkat. Megvan?
