Minden délelőtt tornaóra, valamikor a némi agyat még igénylő irodalom és nyelv, illetve a matek után. Szóval ilyenkor rohanás van az öltözőbe, ahol mindenkinek külön szekrénye van, nem kell sose cipelgetni a tornazsákot.
Hogy éppen milyen sportra kell öltözni, az attól függ, de általában biztos választás a rövidujjú, a rövidnadrág és a tornacipő. A többi felszerelést úgyis a pályán adja majd a tesitanár. Azon még sosem gondolkodtam, hogy kerülnek oda, talán a gondnokok viszik ki minden óra előtt, mint a Harry Potterben az a riasztó rongyos hajú figura a macskával, ők is mindenütt ott vannak. De az is lehet, hogy a tesitanár segédjére esik ez is.
A pályára érve az derül ki, ma gyephokit fogunk játszani, ami tulajdonképpen egy elég hülye sport – egy baseball-labda méretű golyót kell a jéghoki-ütőkre emlékeztető bigyókkal kergetni. Kapunk arcvédőt is, mert volt már rá példa, hogy túl magasat ütött valaki.
Szóval én nem is nagyon bírom én ezt a játékot. Sokkal jobb volt, amikor pár hétig teniszezni tanítottak minket. Hát még a bocce! Nem hallottál róla? Ez egy olyan játék, amikor kis labdákat kell egy másik labdával eltalálni, a francia pétanque rokona. De elég veszélyes volt, mert a fiúk nem a labdákat dobálták, hanem minket. Hiába, elég hülyék ezek. Állítólag majd normálisabbak lesznek idővel, de én nem hiszem. Jó, hogy külön edzőjük van.
A külön öltözőről és zuhanyzóról nem is szólva! Így is közelharcot kell vívni óra után a csajokkal az öt zuhanyzóért, van hogy ketten is várunk egy előtt. Pedig mindenki siet, hogy még legyen idő ebéd előtt egy gyors sminkelésre.
Meg is haltunk volna tavaly, ha nincs zuhany, mert néhány csaj már elkezdett felnőttesen izzadni, és aki nem használ dezodort, azt szívatják a többiek, hogy büdös. Anyukámat mondjuk nem volt könnyű meggyőzni, hogy vegyen nekem dezodort. Mindig csak az hajtogatta, hogy de kislányom, hát még csak 12 vagy!
Na, szóval tavaly különösen sok volt a kültéri sport és izzadtunk, mint a ló. Tanultunk golfozni is az iskola kis pályáján, volt tájfutás a környékbeli erdőben, meg baseball, amerikai foci, magyar foci (a lányok külön játszottak persze). Idén több lesz a termes tesióra. Lesz kézi, kosár, meg röplabda is. Nekem a röplabdázás nem lesz túl nagy újdonság, mert felvételiztem az iskola röplabdacsapatába. Jó, hát nem vettek fel, de szerintem csak azért, mert a csapattársaim féltek a könyökömtől, nem azért, mert velem volt a baj.
Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd
De amit igazán várok, az a gimnasztika. Kis korom óta járok különórára, úgyhogy elég ügyes vagyok szerintem, szoktak versenyre is vinni, bár eddig csak tartaléknak állítottak be. Remélem, nem csak azért visznek, hogy ügyesnek érezzem magam, az edző olyan vajszívű, képes lenne. Na de a lényeg, hogy a gimnasztika a legnagyobb tornateremben lesz, és a fiúk is ott lesznek. Remélem, végre rám mosolyog majd a fiú, aki tetszik nekem.
A neve Frank, és ő is ide jár a Tilden Junior Highba. És annyira helyes!
(A szerző valóban járt a fent nevezett Maryland államban található amerikai iskolába, ahol valóban így nézett ki a mindennapi tornaóra – már 1990-ben is.)
