Most mutatják be az 56. valladolidi filmfesztivál versenyprogramjában a Ticket című filmjét, ez lesz a nemzetközi premier. A film ugyanúgy egy szemszögből készült, mint A légy. Lesz akkora sikere?
Egy fesztiválon már szerepelt a film, ahol a gyerekzsűri díját kapta meg. Akkor meglepődtem, hogy 14-18 éves gyerekeknek tetszett a Ticket. Azért is meglepő volt, mert ez nem egy vidám film. Ez az életről szól, hogy mindenki kap egy jegyet és nem tudni, hány megállóra és első- vagy másodosztályra. Azzal indokolták a díjat, hogy végre látták, hogy miről szól ez az egész, az élet.
Persze, hogy egy filmnek mekkora sikere van, azt pont a nemzetközi fesztiválokon lehet felmérni. A Légy az ottawai filmfesztiválon mutatkozott be először. Akkor még nem nagyon volt rutinom, hogy hogyan is zajlik egy ilyen, és a közönség a vetítés után elkezdett fütyülni meg kiabálni. Akkor én teljesen megrémültem, hogy nem tetszik nekik. Aztán végül kiderült, hogy ez a siker. Most borzasztóan kíváncsi vagyok, hogy hogyan fogadja ma a közönség a “Ticket”-et, mert nem állhatsz ki a színpadra, hogy elmagyarázd, hogy ezt vagy azt így gondoltad. Itt rögtön kiderül, hogy beszállnak-e ebbe a dologba vagy nem.
Amikor én megnéztem ezt a filmet, ami ugye az életről, a születésről és az elmúlásról szól, akkor egy kicsit szomorú is lettem. Ezt a szomorúságot mintha erősítette volna bennem, hogy a film csak néha színesedik ki. De én nem mindig találtam hozzá dramaturgiai okot. Arra gondoltam, hogy ennyi az élet?
Én már elmondhatom, mert elmúltam 65 éves, hogy igen. De ennek a filmnek vannak pozitív részei. Mint az életnek. Csak mindenki azt látja benne jónak, ami az ő életében is jó. Persze van, akinek egy kicsit ijesztő, hogy te jó ég, hát ennyi az élet?! A saját fiam, amikor először látta, azt kérdezte tőlem, hogy te mikor is kaptad az Oscart? Mondtam neki, hogy hát 34 évesen. Mire ő azt mondta, hogy ez őrület, mert tulajdonképpen még nem csináltam semmit, 35 vagyok és az életem felét már leéltem. Talán az az ijesztő elsőre ebben a filmben, hogy mindenki realizálja, hogy ez az egész, amit életnek hívunk, egy villanás.
Igazi kelet-európai a világa ennek a mozinak. Például a metró, pont a pesti metró benne. Ez miért ilyen szándékos?
Én A légynél is úgy voltam vele, hogy fontos, hogy magyar film legyen. Én innen jöttem, a gyökereim itt vannak, és ahogyan 30 éve, amikor A legyet csináltam, most is ragaszkodtam ehhez. A metró egy orosz metrókocsi valójában. Mi itt felismerjük. Egy lengyel, egy cseh, egy szlovák vagy egy román, bárki felismeri. Direkt nem tettem bele olyan nyugati táblákat, tűzcsapokat… azt akartam, hogy ez legyen a mi kis mozink!
Minden filmjében találni egy kis politikát. Valami fricskát. Ebben nincs. Miért? Nem érdekli már a politika?
Amikor A légy készült, akkor ugye az volt a kérdés, hogy ki a légy és ki az, aki kergeti. Ha ezt akkor meg tudtad magyarázni, akkor meg volt rá a pénz, és meg tudtad csinálni a filmedet. Ma nem kérdezik, hogy ki kicsoda, mert senkit nem érdekel. De sokkal nehezebb összeszedni egy filmre a pénzt.
