Ahogyan észrevettük, a Nem vagyok a barátod című filmje megosztotta a közönséget. Egyrészt egyesek úgy gondolják, hogy a korábbi filmjeihez képest ez nem üt akkorát, másrészt a dicsérők szerint egy nagyon mai történet hús-vér emberekkel, hús-vér történetekkel. Erre számított, hogy ilyen megosztó lesz a film?
Én úgy gondolom, hogy ha egy film nem a hagyományos úton jár, hanem új filmnyelvi megoldásokkal, új módszerrel, új forgatási struktúrával próbálkozik, akkor mindenképpen megosztja a közönséget. Ez nekem azt jelenti, hogy hat, működik a film, hiszen vannak olyanok, akiknek tetszik. Miközben a közönség sorai közt ülve hallottam, hogy végignevették a filmet, a végén nagyon jó érzés volt látni, hogy csillogó, könnyes szemmel jönnek ki. Itt most az volt a legnagyobb tétje a vetítésnek, hogy működik-e a film. Ez a megosztás azt jelenti, hogy működik.
Pálfi György a bemutató után (Fotó: Horváth Balázs)
Korábban azt nyilatkozta, hogy ez nem egy nagy költségvetésű film lesz, hanem csak egy félfilm, a két és feledik, aztán a sajtóbemutató után már arról beszélt, hogy mégiscsak egész film lett belőle.
Ez egy nagyon alacsony költségvetésű a film. A fikciós része 16 millió forintba került. Ennek megfelelően ez igazából csak időtöltésnek indult. Úgy gondoltam, hogy két nagyjátékfilm között mégiscsak csináljak valamit. Nosza, fogjunk egy videokamerát, és vegyünk egy 8-10 szereplős kis szereplőgárdát, és csináljunk filmet. Amikor aztán forgattunk és vágtunk nagyon jól éreztük magunkat, és kiderült, hogy olyan igen jó lett a végeredmény. Végül úgy éreztük, hogy be kell nevezni a szemlére. Most már úgy érzem, hogy ez a harmadik film.
Illetve azt is mondhatom, hogy ez az első filmünk. A Hukklét és a Taxidermiát ugyanis magányos szerzői alkotásként készítettem mindenkit terrorizálva, vagy segítséget kérve – attól függően, kit hogyan kellett erre rábeszélni. Csak részfeladatot adtam ki, és csak részfeladatokban voltam hajlandó elfogadni a segítséget. Itt viszont egy olyan intenzív csapatmunkában volt részem, amelynek én is csak egyetlen alkotóeleme voltam. Így ennek a csapatnak ez az első filmje. Nálam valahogy megtört a jég, sose gondoltam volna, hogy ennyire tudok csapatban gondolkodni.
A Nem vagyok a barátod előzetese
Lehetséges, hogy ezzel a csapattal lesz még folyatatás?
Elsősorban úgy gondolom, hogy ez egy tévés műfaj. Most ezért a tévékkel próbáljuk felvenni a kapcsolatot, hogy lehessen ebből televíziós sorozat, mert szerintem a tévében tudná leginkább kifejteni ez a film a hatását. Jó lenne ebben a műfajban gondolkodva valami újat kihozni.
A most megjelent film bővebben DVD-n lesz elérhető. Azt lehet tudni, hogy három DVD jelenik meg, a casting, az óvodás dokumentumfilm és a játékfilm…
Az óvodás film végső verziója 47 perc lett, amelyből egyetlen szálat vágtunk most ki a játékfilmhez kísérőfilmnek. A márciusban megjelenő anyagon ez külön DVD-n lesz. Ebben a filmben egyébként nem instruáltuk a gyerekeket és az óvónőket, csak bementünk egy operatőrrel és egy hangmérnökkel a csoportba. Csak két ember volt a gyerekek közt. Én is csak úgy az ablakon keresztül figyeltem, vagy néha ebédszünetben mentem be közéjük. A stáb nem kommunikált a gyerekekkel, így megértették, hogy ők olyanok, mintha ott se lettek volna.
Végül 120 óra anyagból vágtuk össze a 47 percet. Ez lesz az egyik DVD-n. Mellette lesz a játékfilm 88 percben, amit itt a szemlén is lehetett látni, és végül a casting. Itt 147 ember beszél nekünk az életéről gyorsinterjúkon, ahol mi bármit kérdezhettünk, ők pedig bármit válaszolhattak, amíg hajlandóak voltak. Ez egyfajta spektrumot mutat meg, hogy milyen világban élünk.
A játékfilm előtt látható kísérőfilmen azt láthattuk, hogy „én vagyok a barátod”, aztán pedig, hogy „nem én vagyok a barátod”. Miért pont ezeket a részeket vágták ki?
Mert a játékfilm is erről szól. Ezekről a társas viszonyokról, hogy hogyan reagálunk egymásra. Ez egy nagyon bonyolult viszony, amely sok mindenből tevődik össze. A szülőkből, az első közösségekből, ahol az ember szocializálódik, aztán pedig akár az utcán, vagy a közlekedésben tapasztalt dolgokból. Engem az érdekelt, hogy ezek hogyan működnek, vagy miért nem működnek jól.
Jól tudjuk, hogy a következő filmje egy Rejtő-feldolgozás lesz?
Nem tudom, hogy a következő lesz-e. Az lesz a következő, amelyikre először összegyűlik a pénz. Hat tervem van most, amelyek egymás mellett futnak. Most várakozom, mint tavaly, amikor ezt a filmet elkezdtem készíteni. Bízom a Rejtő-filmben is.
Itt melyik Rejtő-regényről van szó?
Ebben össze vannak gyúrva a regények. Eredetileg a Csontbrigáddal kezdtük négy éve. Azóta eljutottunk egy olyan pontra, ahol el kellett dönteni, hogy a Csontbrigádhoz vagy Rejtő Jenő világához leszünk-e hűek. Én Rejtő mellett döntöttem, így elkezdtük feldúsítani a Csontbrigád történetét.
Ez akkor most a negyedik arca lesz a rendezőnek? Mindegyik filmje ugyanis mintha teljesen más lenne.
Szerintem pedig mindegyik ugyanolyan. Műfajban, munkamódszerben, és látszatra teljesen más, de mégis azt érzem, hogy én sem tudom átlépni a saját árnyékomat. Ugyanarról szólnak, ugyanarról beszélnek, és a stílusjegyek minden filmemben megtalálhatóak.
De azért ez populárisabb lesz?!
Ennek egyetlen célja a szórakoztatás lesz, ahogyan a kisfilmemnél, az Ász pókernél elkezdtem próbálgatni a körmeimet. Itt egyértelműen a szórakoztatásról szól minden. Semmi más célja nincs, mint hogy az adott pillanatban emberek nevessenek rajta. Beszippantsa őket, ne foglalkozzanak a hétköznapjaikkal, és utána akár el is lehet felejteni a filmet.
Ez így egy kicsit túl egyszerűen hangzik, ahhoz hogy elhiggyük.
Majd csak nézzék meg!