A Daewoo GM-taggá válása kapcsán annak idején hosszan cikkeztek a hazai sajtóban a kereskedői szerkezet átalakulásának következményeiről, a további változásokról és a felek jogait és kötelességeit érintő kérdésekről. Az elmúlt másfél évben több márka életében is hasonló módosulások álltak be, azzal a jelentős különbséggel, hogy a legfelső tulajdonosi szervezet azonos maradt, ez pedig nagyban leegyszerűsíti a helyzetet.
Új márka. A gyári garancia és szavatosság az új cégek számára is kötelező.
Három márka: a BMW, a Hyundai és a Nissan esetében közvetlen és teljes gyári tulajdonú vállalat látja el a képviseleti feladatokat, míg a Mitsubishit a számos országban meghatározó jelenlétű svájci Emil Frey csoport cége gondozza. A Nissan ráadásul alapvető importőri státusz helyett kelet-európai központként működik, így a cseh és szlovák, valamint jövő évtől a lengyel piacot is Budapestről szolgálják ki.
Mindez egyfelől arra enged következtetni, hogy a gyárak komoly és tartós potenciált látnak a régióban, illetve az országban. Másfelől ugyanakkor az uniós tagsággal egységessé vált jogi feltételrendszerek mellett kézenfekvőbb egy központosított, szimmetrikus struktúrákra és közös kiszolgáló rendszerekre (marketingre, raktározásra, szállítmányozásra, pénzügyre) épülő importőr.
A folyamat feltétlenül hosszú, azonban a legtöbb márka ráér, hiszen hosszú távra tervez. A márkakereskedői hálózat bővítést megelőző revíziója mellett a teljes modellpalettát is felülvizsgálják az új importőrök. (A revízió során egyébként a legtöbb eddigi szalon megfelelt a magasabb követelményeknek, vagy hajlandó volt azok megteremtése érdekében beruházásokra.) Árukban és kivitelükben Nyugat-Európával harmonizálják a modelleket, ez a gyorsabb és biztosabb rendelés-teljesítés mellett versenyképesebb kínálatot is jelent.
A korábban nem kielégítő jelenlétű márkákat valósággal újra be kellett vezetni a piacra, ezzel párhuzamosan a kereskedői hálózat tagjait folyamatos oktatásokkal kell naprakészen tartani a márka értékeivel, előnyeivel, a technikai jellemzőkkel kapcsolatban. Mindez rendkívül tőke- és szakértelem-igényes folyamat, amiben azonban az új képviseletek teljes mértékben a központi irodára támaszkodhatnak. Az így nyerhető lendület pedig jóval nagyobb, mint a kívülálló, a gyári tűztől távolabb ülő üzemeltetők esetében.
Mindent összevetve tehát a vásárlónak látványosabb, színvonalasabb, gyorsabb, tájékozottabb és modernebb szolgáltatásokat hozhatnak a váltások. A legtöbb esetben ez az árak racionalizálásával is jár – nem reklámcélból, hanem a közvetítői csatornák számának mérséklése, illetve a már említett uniform globális szerkezet belső szabályszerűségei miatt.
Ami az előző képviselettől vásárolt gépkocsikat illeti, az azokra vonatkozó gyári garancia és szavatosság értelemszerűen az új cégek számára is kötelező érvényű. Az ezek mellett bevezethető új, centrális szolgáltatások, mint például a finanszírozás, a nemzetközi asszisztencia vagy a kevésbé kézzel fogható, de alapvetően meghatározó központi „márkatudat”, ismét csak teljesebbé teszik a tulajdonosi élményt.
