Privát portfólió
Rovatunkban három különböző stratégiájú fiktív befektetőnk portfóliójának alakulását követjük nyomon. A 2005. január 3-ai induláskor a csomagok értéke 3-3 millió forint volt.
Lendületes dollárerősödés, és a zöldhasú éves csúcsa – ez bizonyult az elmúlt napok fő pénzpiaci eseményének. A tőzsdék magasan stabilizálódtak, s az olajár is inkább a 65 dollárhoz, mint a 70-hez közelebb keresgéli egyensúlyi árát.
A konzervatív Tamás
kicsit ráncolja a homlokát. Nem azért kerüli a lehető legnagyobb ívben a kockázatot, hogy immár második hete bukjon a legbiztonságosabb konstrukcióval, a pénzpiaci alappal. Most már áldja magát, hogy néhány hete végül eltántorodott a kötvényalap gondolatától, hiszen ha a pénzpiaci konstrukciók eszközértéke is csökken némi állampapír-piaci hozamemelkedés nyomán, a kötvényalapok esetében ez hatványozottan jelentkezik. Egyelőre nemigen tud mit tenni, viszont elképzelhető, hogy ez a kis veszteség befolyásolja majd e heti döntését. Pénteken lejár ugyanis 1 millió forintos banki lekötése, s át kell gondolnia, mit kezdjen a pénzzel. Noha a mostanihoz hasonló hirtelen hozamemelkedés csak ritkán borzolja a befektetők idegeit, és pénzpiaci alappal csak elvétve lehet pár héten túli időtávon is bukni, meggondolja, hogy ne maradjon-e mégis a banki lekötésnél. Ha a hozamemelkedés folytatódik, a bank a jobb. Minthogy egy idő után a betéti kamatok is elindulhatnak felfelé, dilemmája a pénzpiaci alap kontra egy havi banki lekötésre korlátozódik. A héten áttekinti a banki ajánlatokat, s ezt követően dönt.
A középutas Réka
számára örömöt és bosszúságot is hozott az elmúlt hét: kedvenc OTP-részvénye először emelkedett, aztán nagyot esett, végül szinte pontosan ugyanott végzett, ahol vette. Réka nem kívánja elkövetni ugyanazt a hibát, amit legutóbb: nem adja el pánikszerűen a papírt. Egyelőre nem látszik a trendváltás a tőzsdén; az, hogy a csúcsokhoz közel stabilizálódni látszanak az árfolyamok, szerinte jó jel. Amiért még kicsit mérges, az a Zwack-részvényekre adott ajánlata. Ezt 10 ezer 405 forintra tette be, a papír pedig 10 ezer 500-ig esett csak le, majd megfordult. Itt sem változtat, ajánlatát érvényben tartja annak ellenére, hogy elméletben a kamatvágási ciklus végével az osztalékrészvények vonzerejének is csökkennie kellene. A nagy részvényes agyalás miatt azon nem maradt ideje aggódni, hogy a héten az ő pénzpiaci alapja is veszített egy keveset az értékéből.
A kockáztató Ádám
ismét szerencsésnek bizonyult. Önmagában az a döntés, hogy pénzének harmadát Amerikában fekteti be, szép eredményt hozott számára. Ez az év ugyanis – az előzetes várakozásokkal szemben – a dollár erősödését hozta, s ez felértékelte Ádám kiküldött pénzét is. A kinti részvényekkel is nyert, egyelőre azonban nem mer újra vásárolni. Legutóbb eladott papírja, az Elan, miután kiszállt belőle, tovább esett, de aztán egy nap alatt magasabbra emelkedett, mint ahol Ádám kidobta. Most mégsem mer venni sem Elant, sem mást, annak ellenére nagyon bizonytalannak érzi a piacot, hogy az csúcsközelbe került. Hasonló érzései vannak a pesti tőzsdével kapcsolatban is. Magyar Telekomja eddig szépen muzsikált, gondolkodott is az eladáson, végül úgy döntött, még tartja. Úgy számolt, hogy ha a múlt heti állampapír-piaci hozamemelkedés nem ingatta meg az osztalékpapírt, akkor a következő napokban talán stabilizálódó kötvénypiac inkább újabb vételeket indukálhat a Telekom esetében. A Richterről egyszerűen nem hiszi el, hogy majdnem 40 ezer forintba kerül, de a Mol és az OTP esetében sem látja az okot a beszállásra – sem a cégek kilátásai, sem az árfolyamgrafikonok alapján. Szíve szerint még egy kis Rábát venne, de elbizonytalanította az, hogy még a dollár számottevő erősödése sem tudta kimozdítani a papírt 700 forint tájékáról.
