Szerb gyógyszeripari privatizáció
Tőketabletták
Eladó Szerbia két legnagyobb gyógyszergyára, amelyek a gazdasági helyzet és az egészségügy állapota ellenére nyereségesek.
Igazán nem lehet azt mondani, hogy a szabadkai kórházban ne ügyelnének a kisebbségi jogokra. A röntgenosztályon például mind szerb, mind magyar nyelven olvasható a kiírás, miszerint aki röntgenre vár, a kórház patikájában vásárolhatja meg a vizsgálathoz szükséges filmnyersanyagot.
Mi tagadás, a szerbiai egészségügy helyzete cseppet sem rózsás. Dacára ennek, az ország gyógyszeripara mégis nyereséges. Az ágazat két legnagyobb cége, a vrsaci Hemofarm és a belgrádi Galenika még úgy is tisztes profitot termel, hogy a hatóságok – a kétszámjegyű éves inflációval mit sem törődve – 2002 óta befagyasztva tartják az árakat. Mindezek után aligha meglepő, hogy amikor szóba kerül, melyik szerbiai cégek válhatnak a befektetők célpontjává a közeljövőben, a két gyógyszergyártó neve egyre gyakrabban bukkan fel a találgatásokban.
SIKERSZTORI. Az ország gyógyszerpiacának egyharmadát adó Hemofarm igazi szerbiai üzleti sikertörténet. A még 1960-ban afféle szocialista kisvállalkozásként induló, mára 100 százalékban magántulajdonúvá vált cég az 1989 óta eltelt bő másfél évtizedben megtízszerezte kapacitását, és 2004-ben 172,5 millió eurós árbevétel mellett 27,5 milliós nyereséget ért el. Termelése nagy részét generikus, azaz nem saját fejlesztésű készítmények teszik ki, de vannak saját vitaminjai, illetve más, gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termékei is. Az 1700 főt foglalkoztató társaság negyedrészben külföldi piacokra termel – elsősorban a volt jugoszláv tagköztársaságokba és Oroszországba exportál. Mi több, ezeken a piacokon immár gyártóként is megjelent: a Hemofarmnak saját termelőüzeme van Boszniában és Oroszországban.
TALÁLGATÁSOK. A vrsaci társaság részvényeinek csaknem fele mintegy 9 ezer kisrészvényes kezében van, akik közül 2 ezren a vállalat alkalmazottai. A fennmaradó bő 50 százalék nagy részét három külföldi befektetési alap birtokolja: a holland Aktiva, a svájci Wodal és az amerikai Auerbach. A szerbiai gyógyszergyártó esetleges felvásárlásáról szóló találgatások tavaly indultak el. „A globális gyógyszeriparban markáns változások mennek végbe. Miután a Novartis megvásárolta a német Hexalt, most a versenytársai is akvizíciók után néznek, hogy megerősítsék pozícióikat. A Hemofarm ideális célpont a számukra” – ismeri el Miodrag Babics, a cég elnöke, hogy valóban számítani lehet egy nagyobb befektető megjelenésére. Megerősítik az elnök szavait a belgrádi tőzsde fejleményei is, ahol a vrsaci cég részvényeivel február végén még 5 ezer dinár (mintegy 17 ezer forint) körül kereskedtek, áprilisra viszont 7 ezer dinárig kúszott föl a kurzus, sőt, márciusban egy ideig a 8 ezer dinár felett is járt. Belgrádi tőzsdei elemzők szerint az Auerbach agresszív vásárlásai nyomták fel az árat – a befektetők egyértelműen arra számítanak, hogy a szerb céget bekebelezi az ágazat valamely nagyobb szereplője, miáltal egy csapásra igencsak felértékelődnek majd a részvényei.
A másik vonzó befektetési célpont a térség legrégebbi gyógyszergyára, a belgrádi Galenika. A tavaly 75 millió eurós árbevétel mellett 5 milliós eredményt produkáló társaság jelenleg a Hemofarm mögött az ország második számú gyártója. A mintegy 3 ezer dolgozójával valóságos monstrumnak számító Galenika ma 100 százalékos állami tulajdonban van, annak ellenére, hogy a kilencvenes években átmenetileg megjárta a magánszektort. Még 1990-ben befektetőként bukkant fel a cég háza táján az amerikai ICN Pharmaceuticals, az ágazat egyik komoly nemzetközi szereplője. Az üzletkötés mellesleg olyan „jól sikerült”, hogy Milan Panics, az ICN Belgrádban született, de 1956 óta az Egyesült Államokban élő alapító tulajdonosa nem sokkal később, 1992 júliusában – Washington hathatós közreműködésével – Jugoszlávia miniszterelnöke lett, és az akkori szerb elnök, Szlobodan Milosevics egyik legfőbb politikai ellenfelévé vált. Ez az ellenséges közeg mindazonáltal nem volt elég ahhoz, hogy kiszorítsa Panicsot Szerbiából. Csakhogy a kilencvenes évek végén vita támadt az ICN és a Galenika között. Öt éven át tartott a pereskedés, mígnem a párizsi székhelyű ICC International Court of Arbitration – azaz a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara mellett működő döntőbíróság – tavaly tavasszal végül úgy döntött, hogy a Galenika tulajdonjoga teljes egészében visszaszáll a szerb államra, igaz, annak vissza kell fizetnie az ICN 50 millió dollár értékű befektetését.
VONZÓ CÉLPONT. Elemzők szerint éppen ez utóbbi a kitétel gyorsíthatja fel a Galenika privatizációját. A költségvetési szempontból szorongatott helyzetben lévő belgrádi kormány ugyanis aligha lesz hajlandó 50 millió dollárt elővarázsolni a zsebéből, inkább kihasználja az iparágon belüli erőteljes befektetői érdeklődést, és értékesíti a patinás vállalatot. Bár a Galenikának nem tett jót az elmúlt öt év bírósági hercehurcája, elmaradtak a fejlesztések, és egészében keveset költöttek csak kutatásra, a vállalat mégis vonzó lehet a befektetők számára. „Szerbiában a Galenikának vannak a legkorszerűbb gyárai, a legképzettebb munkaereje, és a termékportfóliója is sikeres. Megfelelő vezetéssel megállíthatóak a kedvezőtlen folyamatok, a lassú piacvesztés, és a magasan kvalifikált munkaerő elszivárgása” – állítja Marko Hinics, a belgrádi CES-Mecon befektetési tanácsadó cég igazgatója.
Azaz a vállalatban van potenciál, már „csupán” arra volna szükség, hogy végre komolyabban javuljon az ország gazdasági helyzete, annak nyomán stabilizálódjon az egészségügy finanszírozása – és hogy például a röntgenfelvételhez filmre, illetve gyógyszerekre is fussa az ország kórházainak.
SZEKERES W. ISTVÁN, BELGRÁD
(Közreműködött Vojiszlav Sztevanovics, Belgrád
