Az agyelszívás veszélyei
Szellemi tőkehiány?
Tudásalapú társadalmat építünk? Erre a következő évek költségvetése fog válaszolni. Az biztos, hogy szellemi tőke nélkül az ország gazdaságában visszaesés várható. Kroó Norbertet, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárát az agyelszívás veszélyeiről kérdeztük.
A finneknél ezer munkavállalóra tizenegy kutató jut, az európai uniós átlag hat körül van, míg nálunk ez a szám 3,7. Ki a felelős ezért a helyzetért?
– A körülmények. Alapvetően pedig az, hogy kevés a pénz. Az Akadémia alkalmazotti létszáma néhány évvel ezelőtt tizenkétezer volt, most 5600. Az ipari kutatóintézetek összeomlottak, csak mostanában kezdenek újraszerveződni. Az egyetemeken is jellemző a létszámcsökkentés, a tanároknak a túlterheltség miatt egyre kevesebb idejük jut a kutatásra. A nyolcvanas évek közepén a kutatói létszám még az európai átlagot is meghaladta. A válság a kilencvenes évek közepén tetőzött, azóta megindult a lassú fejlődés, de az idei költségvetési megszorítások miatt megtorpant.
– Ön főtitkárként mit tehet az állapotok javításáért?
– Amióta főtitkár vagyok, az Akadémia költségvetése nagyjából megkétszereződött. Megpróbálunk évente 100-150 fiatalt felvenni, és beépíteni a rendszerünkbe. Az állásban lévő kutatók számára van a Bólyai-ösztöndíjunk, azzal megduplázhatják a jövedelmüket. Nagyon fontos, hogy a fiatal kutatók képesek legyenek Magyarországon boldogulni, és ne menjenek külföldre. Több multinacionális cég vezetője mondta nekem, hogy befektetnének Magyarországon, ha lenne elég szellemi tőke.
– Mivel lehet vonzóvá tenni a kutatói pályát, amikor egy banki titkárnő többet keres, mint egy egyetemi professzor?
– Hát, ez a baj. A társadalom visszaél azzal, hogy vannak olyan emberek, akik azt mondják, hajlandó vagyok áldozatokat is hozni azért, hogy műveljem a tudományt. Ez az állapot hosszú távon nem tartható, mert az új generáció nem fogja vállalni. Inkább külföldre menekül, ahol megbecsülik. Állandóan azt halljuk, hogy tudásalapú társadalmat építünk, miközben ma a kutatásra Magyarországon a nemzeti jövedelem egyetlen százaléka jut, nagyon kevés.
– Az Akadémia hol lobbizik és miként?
– Mindenhol próbálkozunk. Minden kormányzat deklarálja, hogy tudásalapú társadalmat épít, de ezt egyelőre nem látjuk. Nap mint nap találunk nagy tehetségeket, akiket nem tudunk itt tartani, alkalmazni, mert egyszerűen nincs rá pénz.
– Mennyit keres ma egy kutató?
– Kevesebbet, mint egy banki tisztviselő. Egy kutató nem a pénzért megy kutatónak, hanem azért, mert szereti azt, amit csinál. Ehhez viszont vonzó feladatok kellenek. Ha egy szféra létfenntartással küzd, ilyenek nehezen fogalmazódnak meg. Aztán kell olyan kutatási infrastruktúra, amivel a feladatokat meg lehet oldani. Tehát jó és modern eszközök. Szóval mindenhez pénz kell. Az Európai Unió célkitűzése, hogy 2010-re a nemzeti jövedelem 3 százaléka jusson kutatásra a tagállamokban. Ehhez a kétszeresére kellene emelni az állami támogatást. Ezzel szemben idén csökkent az összeg a tavalyihoz képest. Ez így nem mehet tovább.
– A szakemberek azt jósolták, hogy az európai uniós csatlakozás után a szellemi potenciál tömegesen hagyhatja el Magyarországot.
– Ezt nem hiszem. A magyar kutatók többsége, ha tud, itthon akar bizonyítani. A veszély azonban fennáll. Az a tapasztalatom, hogy a kutatók 20-25 százaléka elmegy külföldre akár fél évnél hosszabb időre is, de többségük visszajön. Ez az arány nem változott az elmúlt tíz évben.
– A Zsámbéki-medencében európai szintű tudáspark építését tervezték. Erről mostanában keveset hallani. Semmi sem lesz belőle?
– Dehogynem. Az innovációs láncnak egyre több elemét érdemes egy helyen összehozni, mert akkor jól tudnak kommunikálni egymással az emberek. A személyes kontaktus nagyon fontos, attól függetlenül, hogy az informatika ma már nagy távolságokat áthidal. Ilyen tudáspark több helyen létesült már. Nagyon hatékonynak bizonyultak. Nagy szerencse, hogy Kenyeres Sándor, a Talentis Programiroda alapítója a vagyonát erre áldozza, ezt követendő példának tartom.
– Czeizel Endre szerint a magyar társadalom nem tűri a tehetséget. És a magyar Nobel-díjasok titka az volt, hogy időben leléptek. Mitől fog megváltozni ez a helyzet?
– Ezzel az állítással azért vitatkoznék. A Nobel-díjasok a képzést mind Magyarországon kapták. A Nobel-díjaik mögött meg nemcsak a külföldi lehetőségek állnak. A lobbiknak is fontos szerepük van abban, hogy ki kapja meg a díjat. Én is minden évben teszek javaslatot, de például Amerikában sokan össze tudnak fogni egy jelölt érdekében. Az viszont igaz, hogy az igazán kiemelkedő emberek támogatottsága nálunk nem olyan, amilyennek lennie kellene.
– Az eddigi nagy szellemi kivándorlási hullámok, a századforduló, a Trianon utáni krízis, a fasizmus térhódítása, 1945., majd ‘56 után lehet, hogy most jön a következő?
– Azért dolgozunk, hogy ne így legyen. Az agyelszívás komoly veszély. A mostani helyzet egyetlen előnye, hogy a kormányok talán hamarabb ráeszmélnek, mennyire fontos egy ország számára a tudomány.
Hajdú Eszter
Kroó Norbert: „Nagyon fontos, hogy a fiatal kutatók Magyarországon boldoguljanak és ne menjenek külföldre”.
