Osztrák privatizáció
Stop!
Ausztriában sorra futnak politikai zátonyra a magánosítási ügyletek. Karl-Heinz Grassert az elmúlt hetekiben megcsapta a bukás szele.
A 35 éves pénzügyminisztert csak Wolfgang Schüssel kancellár közbelépése mentette meg attól, hogy az osztrák vagyonügynökség (ÖIAG) privatizációs kudarcai maguk alá temessék politikai karrierjét. Tanult is a leckéből: a néhány éve még elkötelezetten liberális gazdaságpolitikus egyszeriben a nemzeti vagyon osztrák kézben tartásának a hívévé vált.
UTOLSÓ PERCBEN. A bajok az ausztriai távközlési társaság állami kézben lévő 42,2 százalékának az értékesítésével kezdődtek. A 3,2 milliárd eurós ügyletről már csupán az utolsó pecsét hiányzott, amikor a politika közbeszólt, és a svájci Swisscommal tervezett frigy meghiúsult. A Telekom Austria száz százalékának a magánkézbe adását ugyanis még az Osztrák Néppárt (ÖVP) és az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) által kötött koalíciós megállapodás írja elő, márpedig e dokumentumban valamennyi privatizációs ügyletre vonatkozóan szerepel az a kitétel, hogy biztosítani kell az osztrák érdekek védelmét, azaz az érintett társaságok ellenőrző csomagjának nemzeti kézben kell maradnia. Ráadásul az ÖIAG még májusban maga döntött úgy, hogy a Telekom Austria ehhez szükséges 25,2 százaléknyi tulajdonrészét állami kézben tartja, és csak a fennmaradó 17 százalékot bocsátja tőzsdére. Ezek után hiába volt szakértők szerint minden szempontból előnyös a Swisscom-üzlet, a vagyonügynökség maga kínálta fel a körvonalazódó megállapodás ellen a támadási felületet.
Pedig a két fél már meg is egyezett: a Telekom Austria 25 százalékát Swisscom-részvényekre cserélik, a fennmaradó 17,2 százalékért pedig a svájciak részvényenként 15-16 euró közötti árat fizetnek. Csakhogy e részletek az osztrák sajtóban már napokkal az előtt napvilágot láttak, hogy az ÖIAG vezetősége a végső döntés meghozatalára összeült. Az idő előtt kiszivárgó hírekre válaszul rögtön el is kezdődött a tiltakozás „az osztrák vagyon kiárusítása” ellen. A fő hangadó az a Jörg Haider korábbi populista FPÖ-vezér volt, akinek a pártját valaha a jelenlegi pénzügyminiszter is erősítette. Bécs megijedt, és amikor a svájciak az utolsó pillanatban további két hónap gondolkodási időt kértek, behúzta a vészféket. Politikai döntés született, amiről mi sem árulkodik jobban, mint az, hogy míg korábban Grasser elragadtatással beszélt az ügyletről, most egyszeriben örömmel nyugtázta annak elmaradását.
Alig jutott azonban túl az ÖIAG a Telekom Austria-kudarcon, máris újabb fiaskóba futott bele. A dolog előzménye, hogy a linzi Voestalpine 19,7 százalékának az értékesítése tavaly – a pénzügyminisztert is korrupció gyanújába keverve – óriási, már-már a koalíció felbomlásával fenyegető botrányba torkollott, majd három évvel későbbre tolódott. Ezek után a Voestalpinéből 1993-ban kivált VA Tech – a tizedik legnagyobb osztrák vállalat – erre az évre tervezett privatizációját a napokban Bécs már a tárgyalások megkezdése előtt leállította. Olyan hírek keltek ugyanis szárnyra, hogy a VA Tech még állami kézben lévő pakettjére pályázó Siemens esetleg a társaság még 2003-ban piacra dobott 9 százalékát is megszerezheti. Márpedig a német óriásvállalat így ellenőrző tulajdonrész birtokába jutott volna, vagyis „azt tehetett volna a gyárral, amit csak akar”. A kormány azonnal reagált, és gyakorlatilag leállította a privatizációt, sőt az ÖIAG hamarosan még arra is felhatalmazást kap, hogy részt vegyen a cég tervezett tőkeemelésében, így tartva 15 százalékon az osztrák állam részesedését a VA Techben.
Mindezek után már-már természetes, hogy Bécs az osztrák posta részprivatizációja ügyében is meghátrált. A százszázalékos állami tulajdonú Post AG előrehaladott tárgyalásokat folytatott a Deutsche Posttal a csomagszállítási üzletág eladásáról, ám ekkor jöttek a privatizációs botrányok, és a társaság vezérigazgatója – akit a magánosítást elutasító szakszervezetek erőteljesen szorongattak – meglátta az azokban rejlő lehetőséget. Hirtelen ő is zászlajára tűzte a nemzeti vagyon osztrák kézben tartásának jelszavát, amely törekvésében az időközben 180 fokos fordulatot végrehajtó kormány is a pártjára állt.
KÉRDŐJELEK. A bökkenő csak az, hogy a koalíciós megállapodás a ciklus végére, 2006-ra a privatizáció lezárását irányozza elő. Az állam csupán az Austrian Airlines 39,7 százalékos és az OMV olajtársaság 35 százalékos tulajdonrészét akarja megtartani, amelyek kezelésére már korábban külön részvénytársaságot alapított, azaz az ÖIAG-re sem lenne tovább szükség. Most mindez megkérdőjeleződhet. Ráadásul tőkebevonás nélkül az osztrák cégek részvényárfolyama sem képes erősödni, azaz ki lesznek téve a felvásárlási próbálkozásoknak, miközben az is nagy kérdés, hogy privatizáció híján mi pótolja majd a költségvetésben a már betervezett bevételeket.
SZÁSZI JÚLIA, BÉCS
Privatizációellenes tiltakozás. Kikosarazott kérők.
