A biztosítási piac 2000-ben (Figyelő)

Éppen csak elmaradt az életbiztosítási szegmens tavalyi díjbevétele a nem-életbiztosításokétól. Pedig a szakma jóslata szerint ilyesmi leghamarabb két év múlva következhetett volna be. Az összbevétel majdnem egyharmadával nőtt, míg a kárráfordítások – a kevesebb elemi kár miatt – szerencsésen alulmúlták az előző évit, és mondhatni visszatértek az 1998 előtti trendhez.

Habár a legerőteljesebb gyarapodást továbbra is a biztosítók legifjabb generációja produkálta, a bevételi élbolyt nem veszélyeztette újabb szereplő (lásd táblázatunkat). A piac vezetője továbbra is a Hungária, jellemző változás viszont, hogy az egységbe forrt cégként első teljes évét záró Generali-Providencia immár több fejhosszra növelte tavalyelőtti arasznyi előnyét az ÁB-Aegon előtt. Megjegyzendő viszont, hogy hét esztendeje az ÁB-Aegon a piac egyetlen stabilan nyereséges biztosítója, dacára a társaság szinte folyamatos átalakulásainak. Legutóbb tavaly ősszel jelentett be ilyen lépést, immár a harmadikat az Aegonnal közös történet kezdete óta. Ezúttal az egyébként sikeresnek mondott divíziókra tagolt szervezetet szabják át, továbbra is elsősorban az életbiztosítási piacvezető szerepre törve. Egyelőre hiába, ezen a helyen a Nationale Nederlanden (N-N) tanyázik, és a név úgy látszik csak azzal tűnik el e posztról, hogy tavaly a tulajdonos arról döntött: magyarországi biztosítója is felveszi az ING nevet.

INTERNETES VÁSÁRLÁS. Az összesített és az életbiztosítási piac említett második és harmadik helyezettje – hiszen mindkét rangsorban e cégek szerepelnek, csak éppen fordított sorrendben – tavaly egyéb hírekkel is szolgált. Náluk indult be elsőként az internetes vásárlás e szektorban: először az ÁB-Aegon világhálózta be befektetési élet- majd lakásbiztosítását, aztán a Generali-Providencia tette föl az internetre kötelező gépjárműfelelősség-biztosítását. (Ezt a Hungária is megtette.) Arról a kötelező biztosításról van egyébként szó, amellyel – leginkább a díjat nem fizetők kiszűrésével – kapcsolatban tavaly számos vita végére pont került, ám a díjakat végül nem szabadította fel teljesen a Pénzügyminiszter. Nem találtak a biztosítók tavaly jó megoldást az ügynökök vándorlásának és az azt kísérő visszaéléseknek a megakadályozására, és nyitva maradt az utazási irodák biztosításának kérdése. Módosult viszont a biztosítási törvény, minek következtében jelzáloghitelezésbe foghatnak a társaságok.

Nem kifejezetten a szolgáltatásokhoz kötődve, de legtovább a Generali-Providencia esete tartotta izgalomban az ágazatot. A cégnél ugyanis az adóhatóság az akkor már fél éve zajló általános felülvizsgálata legvégén váratlanul házkutatást tartott. A társaság nyilatkozata szerint a céges autók és a vállalati kölcsönök ügyét firtatták, hogy milyen eredménnyel, arra mindmáig nem derült fény.

Vizsgálat középpontjába került az ÁB-Aegon is: a múlt év elején MoneyMaxx elnevezésű biztosítását a Gazdasági Versenyhivatal vette górcső alá, de végül visszakozott, büntetést pedig tavaly csupán a Signalra rótt ki. E társaságnak 2 millió forintot kellene fizetnie – egyelőre nem teszi, a hivatal döntése miatt bírósághoz fordult -, amiért (egyébként az AXA Coloniának a megelőző évben kifogásolt gyakorlatát követve) lépcsőzetes kifizetésű életbiztosításánál lakáshitelt és többszörös állami támogatást ígért.

A biztosítók magatartása néhány esetben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) is szemet szúrt, e hatóság 10 milliós bírságot rótt ki az ÁB-Aegonra, fél-fél milliót pedig a K&H Életbiztosítóra és az OTP-Garanciára.

MOZGOLÓDÁS. Igaz, a felügyelet végső döntése már idei keltezésű, de lényegében tavaly teljesedett be a Kódexpress biztosító sorsa. A cég működését kellő alaptőke híján már korábban felfüggesztették – az ügyfeleket kénytelen kelletlen a Generali-Providenciára örökítette a társaság -, s elszánt befektetőket azóta sem talált. Így eggyel fogyatkozott a biztosítók szűk kéttucatnyi tagot számláló tábora. A közeljövőben további változások várhatók e téren: jelenleg a Kereskedelmi és Hitelbank, valamint az ABN Amro (Magyar) Bank fúziójakor eladásra ítélt ABN Amro Mébitért folyik a küzdelem (Figyelő, 2000/7. szám), ugyanakkor új szereplőként feltűnik a színen az Erste biztosítója, ilyen társaságok alapítását határozta el nemrégiben a Magyarországi Volksbank tulajdonosa és az angliai Provident Financial. Mások tőkéjükben vagy éppen tevékenységi körükben megerősödve indulhatnak az új évezrednek. Ezek sorába tartozik az Európa-GAN, amely vezércserével, 600 millió forintnyi friss tőkével, s további befektetés ígéretével próbálkozhat újult lendülethez jutni – mindehhez alig 10 százalékos tavalyi növekedése biztosít kellően alacsony kiindulási alapot. Ugyanekkora plusztőkével segíti tulajdonosa az Uniont, és fele ennyivel a Funeuropát, amely egyúttal új részvényest és annak egészségbiztosítási profilját is megkapta. S ha már a szervezeti változásoknál tartunk: banki partnert keres szinte valamennyi biztosító.

Ez utóbbi tűnik az idei év meghatározó fejleményének. Bankok és biztosítók eddigi puhatolózása után egymás értékesítési csatornáira kalibrált és akár a kétféle intézmény szolgáltatásaiban rejlő szinergiák kihasználását célzó termékek, illetve keresztértékesítések indulhatnak be “nagyüzemben”. Az együttmunkálkodás persze nem vadonatúj fejlemény: ilyesmivel a banki háttérrel működő biztosítók többsége próbálkozik – változó sikerrel. A termékek közül kifejezetten banki értékesítésre szabott az egyszeri díjas unit linked biztosítás, azaz az ügyfél választása szerinti eszközalapokban fialó életbiztosítások közül az, amelyet nem menetrendszerű átutalások éltetnek, hanem egyetlen befizetés alapít. Ez jócskán megmutatkozik az OTP-Garancia bevételén, de lerí az ABN Amróéról is.

VITÁK. A legnagyobb vitát egyébként éppen e termékek kavarják a piacon, ennek tudható be, hogy az egyszeri és a folyamatos díjbevételeket a biztosítók immár külön közlik. Ebből az rajzolódik ki, hogy e két említett cég és a Winterthur egyértelműen e termék révén gyarapodtak, bár az életbiztosítás három vezető cége sem vetette meg e konstrukciót: 8-9 milliárdnyira tettek szert ilyen típusú biztosításokból. Fontos fejlemény ugyanakkor, hogy a befektetések tavalyi alakulását követve a negyedik negyedévre valamelyest alábbhagyott a lelkesedés e termék iránt is.

A klasszikus módozatok hívei viszont nem győzik hangsúlyozni, hogy a nyereségtartalom e termékénél alacsonyabb, s a jövője sem látható pontosan. Minthogy további befizetések nem egészítik ki, növekedést csak új szerződések eredményezhetnek. Éppen ezért az adott évi díjbevételben nem is kellene teljes mértékben számba venni, csak – tízéves lejáratú biztosítást feltételezve, és aszerint rendre elosztva – a díj egytizedét. Ez nagyban módosítaná a piaci részesedéseket, sőt, még az élbolyon belüli rangsort is.