Figyelő Top 200 (1999): Vegyipar

Ami az ágazat jövőjét… …pozitívan befolyásolhatja • A vegyipari cégek fedezeti szintje a tavalyi mélypont után akár öt évig is növekedhet • A számítástechnikai cikkek iránti igény tartósan magas szintje keresletet teremt a vegyipari termékek iránt …negatívan befolyásolhatja • Az olaj árának szárnyalása a vegyipari termékek árszintjét is jelentősen feltornázza • A hazai vegyipari cégek szakmai befektető nélkül kénytelenek piacon maradni

Mindössze az 1990-es szint 77 százalékát tette ki a magyar vegyipar 1999-évi termelési mennyisége. Elsősorban az agrárágazathoz kötődő vegyszergyártás esett vissza a nagy mezőgazdasági üzemek megszűnésével. A műtrágyagyártás, az elmúlt év javuló tendenciája ellenére, mindössze az egyharmada a tíz évvel ezelőtti szintnek. Nitrogén műtrágyát ma egyetlen üzem állít elő, s minimálisra csökkent a foszfor műtrágyagyártás és a növényvédőszer-termelés is. Intenzíven fejlődött azonban a petrolkémia ipar és az arra épülő műanyaggyártás.

A vegyiparon belül tehát – a szintén ide sorolt gyógyszeripart nem számítva – a legjelentősebb az olajszármazékokat feldolgozó és a többek között műanyagipari alapanyagokat előállító petrolkémia súlya: az ide tartozó cégek a teljes termelés 50-60 százalékát adják. A piaci előrejelzések készítői annak ellenére nehéz helyzetben vannak, hogy a műanyagipari alapanyagok iránti kereslet többé-kevésbé szabályos ciklusokkal leírható. A piaci szereplők profitabilitását befolyásoló tényezők közül ugyanis a kereslet változása csak az egyik tényező. Meghatározó jelentőségű a legfőbb alapanyag, az olaj árának alakulása is, márpedig az olajárak 2000 szeptemberében 10 éves csúcson vannak, és a további piaci folyamatok megbecsülésére szakértők sem igen vállalkoznak. Elemzők szerint azonban a kora őszi 30 dollár feletti árszint már az OPEC-országoknak sem optimális, mert ekkor már a megemelkedett megtérülés miatt számos új termelő léphet a piacra. Természetesen a kőolaj ára elsősorban mint energiahordozó határozódik meg, s nem a vegyipar egyik legfontosabb alapanyagaként.

A világgazdaság kedvező állapota, valamint a magyar gazdaság növekedésének hatására nem csak a kőolaj iránti kereslet emelkedik, hanem a műanyagigény is. A vegyipar által előállított műanyag alapanyagok kereslete világgazdasági szinten évente nagyjából egyenletesen, a GDP-bővülést néhány százalékkal meghaladó mértékben növekszik. Hiszen a folyamat végtermékei a műanyagipar termékei: csomagolóanyagok, a számítástechnikai, szórakoztató ipari berendezésekhez, illetve az autóiparban és számos más fogyasztási eszköz előállítása során használt műanyagalkatrészek, amelyek felhasználását a fogyasztás bővülése határozza meg.

A kőolaj- és a műanyagipari alapanyagok iránti igény által meghatározott egyensúlyi ártól az új kapacitások belépése lökésszerűen téríti el a piaci árakat. A számottevő volumenbővüléssel járó, óriási tőkeigényű kapacitásnövelések a sokat emlegetett vegyipari ciklus kiváltói, mivel az egyenletesen erősödő kereslet mellett az új fejlesztések nagyjából egy időben jelennek meg. Hosszú távon csak azok a cégek maradhatnak fönn, amelyek a ciklus mélypontján is képesek nyereségesen termelni.
Szakértők a ciklusok hosszát 5-6 évre teszik, amit persze az egyéb piaci tényezők jelentősen befolyásolhatnak. Mivel a vegyipari cégek fedezeti szintje tavaly érte el mélypontját, sokan fél évtizedig tartó felfutó periódusról beszélnek. A Vegyipari Szövetség illetékese azonban ennél rövidebb felívelő szakaszt tart elképzelhetőnek.

A fentiek elsősorban a petrolkémiai cégekre igazak. A három legnagyobb – egymással összetett vevői, beszállítói és ma már tulajdonosi kapcsolatban is álló – cég, a Mol (illetve annak petrolkémiai területe), a TVK és a BorsodChem árbevételének közel fele exportból származik. Ezek a társaságok az elmúlt tíz évben folyamatosan korszerűsítették termelésüket, bővítették kapacitásaikat, amit az is mutat, hogy a vegyipari ciklus mélypontján is nyereségesen tudtak működni. Az idei év első felében a két vegyipari tőzsdei cég árbevétele közel megháromszorozódott, ami részben a végtermékárak emelkedésének, részben az elmúlt években megvalósult fejlesztések nyomán kialakuló mennyiségi növekedésnek is köszönhető. Igaz, a 2000-es év adatainak elemzésekor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a vegyipari ciklus 1999-ben érte el mélypontját. Habár a Mol és BorsodChem is végrehajtott akvizíciókat a térségben, a szakértők egy része úgy véli, a vegyipar vezető cégei számára hosszú távon csak szakmai befektető jelenthet esélyt a versenyképesség fenntartására.
A magyar műanyagipar csak részben dolgozik hazai alapanyagból. Az ágazathoz tartozó cégek zöme ugyanis leányvállalatként működik, ahol a beszerzési döntéseket az anyacég központjában hozzák meg. Ezek a beszállító vállalkozások jellemzően valamelyik multit követve telepedtek meg Magyarországon. A ágazat egyetlen tőzsdei képviselője a pénzügyi befektetők tulajdonában lévő és magyar menedzsment által irányított Pannonplast Rt.
Magasabb a magyar tulajdonú – egyúttal alacsonyabb tőkéjű – vállalkozások száma a műtrágya- és növényvédőszer-gyártásban. A legjelentősebb, mindmáig állami tulajdonú társaság a Nitrokémia Rt., amely elsősorban növényvédő szerekhez gyárt alapanyagokat.
A mezőgazdasági nagyüzemek leépülésével a magyar műtrágyát és növényvédő szert előállító gyárak piacai összezsugorodtak. Helyzetüket súlyosbította, hogy elveszítették korábbi vevőiket Oroszországban és a volt szovjet tagköztársaságokban is, ráadásul a megmaradt hazai piacon a multik termékeinek egyre erőteljesebb versenyével kellett számolniuk. A hazai léptékben is már csak kis és közepes méretűnek számító, jórészt hazai magántulajdonban lévő gyárak kutatással, fejlesztéssel szinte egyáltalán nem foglalkoznak. Talán tendenciát is jelöl a Budapesti Vegyiművek Rt. külföldi kézbe kerülése. A cég a rendszerváltás előtt nagy mennyiségben gyártott növényvédő szereket hazai és KGST-piacokra. A kilencvenes évek közepén a piacok elvesztése következtében súlyos termelés-visszaesést elszenvedő gyárat MRP keretében privatizálták. Az idei év nyarán a ma már nagyrészt intermediereket, azaz gyógyszerek, festékek és növényvédő szerek gyártásához alapanyagokat előállító gyár részvényeinek többségét egy olasz vegyipari csoport vásárolta meg.
A hazai vegyipar negyedik szegmensét, a tisztítószert és kozmetikumot gyártó cégeket szinte teljes egészében multinacionális vállalatok vásárolták föl az évtized közepén. Ezt a szektort olyan nevek fémjelzik, mint a Henkel, az Unilever, vagy a Procter & Gamble. Az egyetlen érdemleges magyar kozmetikai cég, a Caola nemrégiben kényszerült karcsúsítani termelését.