Az idei költségvetés elkészítésénél a Pénzügyminisztérium azzal kalkulált, hogy az év során az infláció 6,3 százalék, a hordónkénti olajár pedig 18 dollár lesz; ezzel az előrejelzéssel készült a bevételi és a kiadási oldal. Azóta azonban az inflációra erőteljesen ható olajár már a 30 dolláros magasságot is megjárta; az 1991. évi Öböl-háború óta ez volt a legmagasabb árszint. Mindez, a nem helyettesíthető import következtében gyorsan begyűrűződik a magyar nemzetgazdaságba. A negatív hatás részben eme újkori olajválság hosszától, részben pedig attól függ, hogy az milyen mértékben növeli az inflációs várakozásokat.
Ez utóbbi problémát illetően a kilátások az Ecostat szerint meglehetősen biztatóak, amit alátámaszt a kutatóintézet TOP-100 vállalati felmérése is. E szerint a márciusban megkérdezett legnagyobb cégek 77 százaléka 5 és 10 százalék közötti inflációval számolt erre az évre, míg 10 százalékot meghaladó rátát mindössze 14 százalékuk tartott elképzelhetőnek. A következő egy évre vonatkozóan saját hatáskörű árcsökkentést e társaságok 18 százaléka, az értékesítési árak változatlanul hagyását 23 százaléka tervez. Viszonylag alacsony, 9-9 százalék azok súlya, amelyek az átlagosat el nem érő (5 százalék alatti), vagy azt meghaladó (10 százalék feletti) drágítást hajtanának végre. Legtöbben 5-10 százalékos értékesítési áremelkedést valószínűsítenek cégüknél. Mindez azt igazolja, hogy a vállalatok – a javuló jövedelmezőségi várakozásaik mellett – nem terveznek túlzott mértékű áremeléseket.
Ami az olajárakat illeti, a megindult csökkenő trendet tartóssá teheti, hogy az olajtermelő és -exportáló országoknak a kínálat visszafogását lehetővé tevő pénzügyi tartalékai kimerülőben vannak, és a leggazdagabb arab olajországok nem is kívánnak a nemzetközi gazdaságban háborúzni (Kuvait, Szaúd-Arábia, Mexikó és Venezuela például politikailag többszörösen lekötelezettje az Egyesült Államoknak). Az sem utolsó szempont, hogy az amerikai stratégia érdekeket sérti a kialakult magas olajár, s ez Washington részéről erőteljes ellenintézkedéseket indukálhat. Szintén pozitív körülmény, hogy Európában és az azzal azonos földrajzi övezetben fekvő tájakon kifut a fűtési idény, ami számottevően csökkenti az olaj iránti keresletet.
Az olajár jövőbeni árszintjére vonatkozóan a szakértői vélemények nagyon eltérőek. Többen úgy vélik, az december végéig 20 dolláros szintre esik vissza, és a 2000. évi átlagos ár 22-23 dollár körül lesz. Erős feltételezés az is, hogy az áringa természetéből következően 2001 elejére az olaj ára akár az 1998. évi átlagos árszintre, azaz hordónként 13 dollárra is visszaeshet. Ez utóbbi esetben – ami nagyjából annak felel meg, hogy 2000 egészére az eredeti számításoknak megfelelő, átlagosan 18 dollár körüli szint alakul ki -, továbbá valamennyi kedvező külgazdasági körülményt és magyar kormányzati lépést figyelembe véve, a 8 százalékos vagy akörüli évi átlagos inflációs ráta tűnik reálisnak az idei évben.
