Hongkong közlekedési hálózata nagyon fejlett, a Wikipédia szerint a napi utazások több mint 90%-a (11 millió) tömegközlekedési eszközökön zajlik, ami a legmagasabb arány a világon. A metró, vagyis az MTR, 3,4 millió embert szolgál ki naponta és 150 állomása van. Nem csoda, hogy lefedi az egész várost.
Ezeken a kapukon keresztül lehet bejutni a metróhálózatba. (Azt megjegyzem, hogy nem mindegyik kapu ilyen dögös, van olyan is, amin csak sima forgókar van.) A jegyeket a pénztárnál lehet megváltani, de akinek Octopus kártyája van, annak a síbérletszerűen, a pénztárcában hagyva, csak oda kell érintenie a kapu érzékelőjéhez, és szabad a pálya. Az Octopus kártya kb. ugyan olyan zseniális dolog mint a kontaktlencse, hamarosan írok róla.
A kapukon bejutva és kiválasztva a megfelő célállomást ilyen kórházi streilségű folyosókon juthatunk el a kívánt szerelvényhez. Újabb megjegyzést tennék: Erősen munkaidőben közlekedtünk és hatalmas a metró, ezért nincs tömeg a felvételeken.
A metrószerelvényt kívülről ugye nem is látjuk, londoni módra, üvegfallal választják el az utazóközönségtől. A hongkongi metróban az is jó, hogy bár gyakran járnak a szerelvények, a csomópontokon megvárják az átszálló utasokat.
Maga a metró tiszta és világos. Az ajtók fölött elhelyezett ledes térképeken folyamatosan nyomon követhetjük a szerelvény mozgását, kijelzi, hogy melyik oldalon kell leszállnod, és közben reklámokat mutogatnak az unatkozó utasoknak a középen elhelyezett monitorokon.
Természetesen Wifi is van a metróvonalakon, nehogy már net nélkül maradjanak egy pillanatra is.
A kijutást és a helyes irányt is egyértelművé teszik.
Még több infóért katt a Facebookra!
