Turulmaradaras veszterncsüngő. Kozsóhaj. Dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki. A fél város lejött. Szerintem jól állt. Megölelnek, puszilgatnak. Úristen, bántják a cigányokat. Óriási élmény. Nem. De. Nem.
Ugye Janicsaknak ejtjük a Janiczakot?
Válaszolok, de előbb hadd kérdezzem: ugye ehhez az interjúhoz nem a hétfői cikkükben szereplő képet teszik be rólam?
Mi volt a baj vele?
Csak annyi, hogy két éve készült. Elég cinikus dolog előásni ilyet.
Mosolygós, beállított fotó, láthatóan az ön engedélyével készült. Bár tényleg elég merész az a kozsós frizura.
Miért? Szerintem jól állt.
Na, ezek szerint önnek sincs baja vele. Azzal a séróval is megnyerte volna most a polgármester-választást?
Nem tudni.
A nyakában mi volt az a feketegyörgyös cucc?
Turulmadaras veszterncsüngő, megvan ma is, szeretem.
Szóval Janicsaknak ejtjük?
Igen. Édesapám lengyel, Janiczak Stanislav, a nyolcvanas évek elején jött Magyarországra, először Budapesten dolgozott, aztán az ózdi gyárban lett kemencekőműves. Ő az, aki a vasöntés után bemegy a háromszáz fokba javítani a téglafalat. Két perc bent, aztán kint pihen, megint két perc bent, és így tovább.
Dolgozni jött, szerelmes lett az ön édesanyjába, s itt ragadt.
Ő is mindig pont így mondja… Aztán jöttem én is a családba 1987-ben.
Tesó?
Édesanyámnak van egy lánya az előző házasságából.
Ő mivel foglalkozik?
Neki nincs szakmája, az ózdi gyárban dolgozott eladóként.
A Jobbik ügyel a genetikára, szegény Szegedi Csanád is egyebek mellett erre faragott rá. Önt nem érte támadás a lengyel vérvonal miatt?
Nem. Soha. Amiben nyilván szerepe van a legendás lengyel-magyar barátságnak.
Polak, Węgier…
Dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.
Jól beszél lengyelül?
Kicsit. Nem anyanyelvi szinten.
Mikor tanulta meg az apanyelvét?
Folyamatosan.
Hogyan került a közéletbe?
Az EP-választások kapcsán még 2009-ben a Magyar Gárda felvonult Ózdon. Akkoriban demonizálva volt a gárda, hogy úristen, bántják a cigányokat. A fél város lejött nézelődni, én is, hiszen itt lakom egy utcával följebb egy panelban, a mi házunk kapujára is kitette a rendőrség a papírt, hogy mindenki szállítsa biztonságos helyre az autóját.
Ön is vonult a gárdistákkal?
Csak sétáltunk mellettük a barátaimmal.
Bakancsban sétáltak? Vagy kozsósan?
Sima utcai ruhában, talán farmer volt rajtam meg ing. A rendezvény végén, a nagyparkolóban beszédet mondott Morvai Krisztina, Balczó Zoltán és Egyed Zsolt. Óriási élmény azokat a programpontokat hallani vissza, amikről a barátaimmal mi is rendszeresen beszéltünk.
Kettőt említsen a programpontok közül.
Magyarország a magyaroké, ne legyünk kiszolgáltatva a nemzetközi érdekeknek – ez volt az egyik… A második meg… Nem is tudom.
Tán az, hogy legyen rend.
Az! Rögtön úgy gondoltam, ott a helyem a Jobbikban, erősíteni őket.
Ön huszonkét évesen olyanokról beszélgetett a barátaival, hogy „Magyarország legyen a magyaroké”?
Már korábban is! Néztük a híradókat, és fel voltunk háborodva, hogy olyanokon aggódik az akkori kormány, hogy mit szól majd ehhez meg ahhoz Brüsszel.
Népszavazással az EU tagjai vagyunk, onnan jön a fejlesztési pénz kilenctizede – egyebek mellett ezért kell érdekeljen, mit mond Brüsszel.
Nettó befizetői vagyunk az Európai Uniónak.
Nem vagyunk nettó befizetők.
De.
Nem. De maradjunk Ózdnál. Mi történt önnel a felvonulás után?
2009 szeptemberében beléptem az ózdi Jobbikba, a 2010-es országgyűlési választáson az egyéni képviselői helyért induló Kisgergely Andrásnak én lettem a kampányfőnöke, majd az ózdi tagság városi alelnöknek választott.
Nulláról egy év alatt alelnök? Hogyan?
Eredményesen vezényeltem le a kampányt, pártunkat az addig teljesen szocialista Ózdon mindössze két százalékkal előzte meg a győztes Fidesz. Jó stratégának bizonyultam, képes voltam összefogni a csapatot, meg tudtam határozni, hol, miben jelenjünk meg.
Plakát, szórólap.
Igen. Meg újság. Ennyire volt akkoriban lehetőség.
A választás után az ön aktív részvételével feloszlott a helyi Jobbik. Az hogy volt?
2012-ben kirobbant Szegedi Csanád ügye, és kiderült, hogy városi elnökünk, Kisgergely András két társával, Endrésik Zsolttal és Nagyházi Zoltánnal szervezkedéseket folytat a párton belül, hogy pontosan miket, nem tudom, engem abból kihagytak. Amikor ezek az emberek információkat kezdtek szivárogtatni, az országos elnökség kizárta őket, és feloszlatott néhány alapszervezetet, köztük az ózdit. Akkoriban még fönnálltak információáramlási problémák a pártban, hiszen csak Kisgergely Andrást ismerték Ózdról, engem nem, ezért fölkerestem a pártigazgatónkat, és bejelentettem, hogy szeretném én folytatni Ózdon a munkát. Öt fővel újjáalapítottuk az alapszervezetet, s kemény munkával két év alatt mostanra nyertes csapatot sikerült felépíteni. Ma már huszonheten vagyunk, ebből öten a város képviselőtestületében is helyet kaptunk.
Az az öt fő kevés a nyolc fideszessel szemben. A most leváltott polgármester, Fürjes Pál – aki eztán sima testületi tag lesz – nem lát lehetőséget az együttműködésre. Lehetőleg most, de legkésőbb egy éven belül meg akarja buktatni önt a Fidesz. A minap a választási irodánál megtámadták az eredményt, láncszavazást sejtenek, és a testület helyt adott a panasznak: első fokon úgy döntött a grémium, hogy meg kell ismételni a polgármester-választást.
Mi pedig jogorvoslattal élünk az ítélőtáblánál, és nyilván nekünk adnak igazat. Egyúttal feljelentést teszünk hamis vád miatt. Idővel szépen lenyugszanak majd a fideszesek. Még nem tudták feldolgozni a történteket, ilyenkor jönnek az érzelmek, a düh, a csalódottság, ami gyakran ragadtatja megfontolatlan kijelentésre, cselekedetre az embert.
A Fidesz országos vezetése aligha vállalja be egy jobbikos városi polgármester támogatását.
Az ózdi fideszesek maguk alatt vágnák a fát, ha pártkatonaként viselkedve kizárólag a pártvezetőik utasításait lesnék.
Mivel nyugtatná le a helyi fideszeseket? Posztokkal?
Lenyugszanak ők maguktól. Ha elkezdenek beszélgetni az emberekkel, tapasztalni fogják, hogy a győzelmem okán örömmámorban úszik Ózd.
A harmincháromezres városban négyezer-kétszázan szavaztak önre. Azért ez nem mámor, bár kétségtelenül győzelmet ér.
Én örömmámort tapasztalok. Az emberek felemelnek, megölelgetnek, megpuszilgatnak.
Hurrázva a levegőbe dobálták?
Feldobni nem bírtak, de olyan volt, egyszer, hogy megölelés után felemeltek. A gratuláció, a puszi és a kézszorítás viszont mindennapos.
Két napja győzött.
Jó, akkor úgy mondom: gyakori.
Ne keverjük össze Orosz Mihály Zoltánnal. (…) Nem kell, hogy kopasz legyen, de vaskos mindenképp. (…) Nem kellenek a nyilasok, nem kellenek a fasiszták, nem kellenek a rasszisták. (…) Most lefordítottam.
Fürjes Pál szerint, ha ön tényleg szereti Ózdot, belátja, hogy rutin híján képtelen kormányozni a várost, lemond a polgármesteri posztról, sima képviselőként beül a testületbe, és ezt a ciklust arra szánja, hogy tanuljon a narancsosoktól. Megfontolja az ajánlatot?
Nem. Ózd engem bízott meg. Amúgy jó humora van a volt polgármester úrnak.
Fürjes arról mesélt nekünk, hogy bár 2010-ben évi nyolcszázmilliós hiánnyal vette át a települést, ő felelős gazdálkodóhoz méltóan „nullás” éveket produkált. Az ön választási ígéretei viszont, mondja Fürjes, „fedezet nélküli blődségek, melyek megvalósítására Ózd negyvenöt évi adóbevételére volna szükség”. Honnan lenne pénz az ön által remélt nappali tagozatos egyetemre, a termálfürdőre, a saját közlekedési vállalatra, az ózdi találmányi hivatalra, a futurisztikus pihenőparkra és a többire?
A programom nem csupán öt évre szól. A fürdő elkezdhető kicsiben, ebben a ciklusban az a terv, hogy jöjjön fel a víz, végső esetben akár külső befektető is bevonható az üzletbe. Egyetemet nem mi alapítanánk, hanem együttműködnénk már létező univerzitásokkal, épület van bőven, üresen áll a fél város. A pihenőpark olyan kert lenne, ahol ózdi művészek, szobrászok, festők, írók, költők bemutathatják a műveiket, erre alapítványt kívánunk létrehozni. A tömegközlekedés átalakításra szorul, a város évi negyven-ötvenmillió forinttal támogatja a Volánt, ha ezt a pénzt helyi vállalkozásoknak adjuk át, a lecsökkent népesség számára pár év alatt, kisebb buszokkal felépíthető az új, hatékonyabb járműpark.
Olvasom a programjában, hogy Ózdon meghonosítaná az érpataki modellt. Tanítómestere Orosz Mihály Zoltán érpataki polgármester?
Tanítómester azért nem, de az általa kidolgozott program, legalábbis számos eleme követendő számomra.
Tervez csendőregyenruhás sétákat Ózdon?
Az érpataki modellt ne keverjük össze Orosz Mihály Zoltánnal, mert ez a kettő nem ugyanaz. Miként Vona Gábor sem egyenlő a Jobbikkal. Meg Orbán Viktor sem a Fidesszel. A csendőregyenruha távol áll tőlem, nem az én stílusom.
Mit venne át az érpataki modellből?
Leginkább azt, hogy a városi intézmények között erősödjön a jelzőrendszer. Ha a védőnő kimegy egy családlátogatásra, ne csak a gyerek testi állapotát nézze, hanem azt is, nincs-e veszélyeztetve a gyerek azáltal, hogy az áram lopva, a kerítésen áthurkolt vezetéken jut be a házba.
Ez nem modell. Ez józanész. Mi kell még Ózdra az érpataki modellből?
Be kell tartatni a rendet, a fegyelmet, a törvényeket. Ennyi elég is belőle, tovább ne boncolgassuk, hiszen Ózd nem Érpatak.
Ön írta bele a programjába.
Egész pontosan azt írtam: fordítsuk le Ózdra az érpataki modellt. Most lefordítottam.
Azt ígéri, fél-egy év alatt rendet tesz a városban. Hogyan?
A városőrség megerősítésével.
Van városőrség, a Fidesz hozta létre, most is itt kolbászolnak az utcán.
Az állomány jelentős részét le kell lecserélni. Természetesen senki nem kerülne utcára, hiszen mindenki értékes, kivétel nélkül, senki nem született véletlenül erre a földre, viszont mindenkinek megvan a maga feladata, a képességeinek megfelelő munka.
Vagyis?
Az előbb itt ment el egy foncsikos lány meg egy vékony fiú…
Foncsikos?
Copfos. Mi így mondjuk. Nos, szerintem ne ilyenek gondoskodjanak a város biztonságáról.
Hanem?
Olyanok, akik már a jelenlétükkel tekintélyt parancsolnak.
Nagydarab, kigyúrt kopasz feketében?
Nem kell kopasz legyen, de vaskos mindenképp. Én például nem lennék jó városőr, mert ezzel a testalkattal nem tudnék tekintélyt parancsolni a bűnöző réteg szemében pusztán a megjelenésemmel. További probléma a mostani városőrökkel, hogy csak sétálnak, egymással társalognak, és nem szólnak a lakosokhoz. Én el fogom várni, hogy megálljanak, beszélgessenek az emberekkel, ne az időjárásról, ne az ebédről, hanem arról, hogy tapasztaltak-e valamit, biztonságban érzik-e magukat, és minderről jelentés is szülessen mindennap.
Ez a rendőrségi körzeti megbízottak dolga.
Az lenne, de a rendőrségnek erre nem jut energiája, így a településeknek kénytelenek besegíteni. A Lánchíd Rádió kérdezte tőlem a minap, hogy a Magyar Gárdát akarom-e meghonosítani a városőrséggel, nekik is mondtam, hogy nem.
Az ön fejében mi a különbség egy tipikus gárdista és egy ideális ózdi városőr között?
Mi nem kívánunk sem oroszlános, sem más jelképekkel előjönni, nem akarunk semmilyen más szervezetre emlékeztetni.
Ön szerint milyen egy tipikus gárdista?
Tisztességes, rendet betartó. Sajnos a gárda soraiban – miképpen a Jobbik soraiban is – akadtak szélsőséges nézeteket vallók, de ők szerencsére mára kiszelektálódtak.
Kik a szélsőségesek?
Akik nosztalgiát éreznek a második világháborús időkkel. Akadnak minden országban. Magyarországon azt hitték az ilyenek, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalomban vagy a Magyar Gárdában van a helyük, aztán kiderült, hogy nem, és többségük saját magától el is távolodott e két szervezettől, aki pedig nem, az kizárásra került.
Ha jól értem, a mostani Jobbiknak nem kellenek a nyilasok.
Nem kellenek a nyilasok, nem kellenek a fasiszták, nem kellenek a rasszisták.
Mit gondol a Jobbik országgyűlési frakciójából a tavaszi választásokon kipörgött figurákról, a ledöfős Zagyváról, a lövöldözős Endrésikről és a többi kombatáns arcról?
Értékes emberek, csak rossz helyen keresték a helyüket. De amúgy Zagyvát én nem sorolom közéjük.
Nem a Jobbikba valók?
Tán kimondhatjuk, hogy ők a militarista réteg, a hadseregnél lenne keresnivalójuk, nem a pártpolitikában, mert az másról szól.
Zagyva György Gyula mondta, hogy „ez igen, Janicsár Dávid, a stílus maga az ember”. De ez nem kritika. (…) Felnéztem az égboltra, és elkezdődött bennem pár sor. (…) A fő téma az első szerelem. (…) Szóval a Tom és Jerryvel kezdődött.
Térjünk vissza az ön történetére. Érettségi?
Ózdon érettségiztem színjelesre a Bródy Imre Szakközépiskolában. Nagyon tetszett a fizika és a matematika, nem kellett pluszban tanulnom, az órán megértettem, ezért az ELTE-re jelentkeztem fizikus-mérnök szakra, föl is vettek, de három hét után otthagytam az egyetemet.
Mert?
Nem érzem magam otthon a nagyvárosban. És szerelmes vagyok Ózdba.
Éjszakánként a honvágytól telesírta a kollégiumi párnáját, és három hét után feladta?
Telesírás nem volt, honvágy igen. Nappal jártam be órákra, jártam az utcákat, utaztam metrón, villamoson, és rájöttem, az a rengeteg ház, az a rengeteg autó, az a hatalmas tömeg, az a miliő nem fér össze az én kisvárosi lényemmel. Most is csak akkor megyek Budapestre, ha nagyon muszáj.
Bántotta ott valaki?
Nem.
Idehaza mihez kezdett?
A következő tanévre, az már 2006, beiratkoztam a Szemere Bertalan Szakképző Iskolába, alkalmazott fotográfus szakra, ezt végeztem nappalin, levelezőn pedig az Esterházy Károly Főiskolára jártam kommunikáció és médiatudomány szakon. Szerettem a tárgyakat, különösen a szociológiát és a pszichológiát. Állásba először 2008-ban kerültem, az ózdi Szuperinfóhoz tördelőszerkesztőnek. Büszke vagyok rá, hogy egy félórás mélyinterjú után, melynek során a lelkem mélyéig lekérdezett a főnök, azonnal felvettek. Pedig eredetileg nem értettem a feladathoz, ők tanítottak be két hét alatt, olyannyira, hogy pár hónap alatt a másik alkalmazott munkáját is átvettem, és a karácsonyi tizenhat oldalas Szuperinfót már egymagam csináltam. Sajnos másfél év múlva valaki felvásárolta a céget, és megszűnt az ózdi poszt. Egy évig nem volt állásom, de munkám azért akadt: pizzafutárkodtam, dolgoztam kovács mellett, voltam zöldségesnél eladó, hitelügyintéző, műszaki eladó, még grafikus is. Aztán a közeli Arló településen elnyertem a kempingvezetői státuszt, ahol nagy akarattal, rengeteg munkával fölpörgettem a helyi turizmust.
Akkoriban ön már aktív jobbikos volt. Ebből nem származott baja?
Megbeszéltem a főnökömmel, hogy a munkahelyen nincs politika, és a politikában nincs munkahely. Működött is a dolog, de 2013 nyarán közbejött, hogy a kormány Ózdra akarta hozni a roma kulturális központot. Tüntetést szerveztünk, amin én is felszólaltam. Kettő hét múlva Arló meghirdette az állásomat.
Kirúgták.
Ki. Szerencsére másutt a szakmai teljesítményemet nézték, így kerültem Szilvásváradra marketingmenedzsernek. Az úgy volt, hogy…
Bocsánat, de mi baja volt önnek a roma kulturális központtal?
Az érdekesebb?
Igen.
Gondoltam. Úgy vélem, az az első, hogy a romáknak munkahelyet biztosítsunk, ám egy ilyen 1,7 milliárdosra tervezett beruházásból pont a cigányok kapnának a legkevesebbet. Nem az ő érdeküket szolgálta volna az egész, hanem azét, akié az építkezés helyszínéül kiszemelt gyártelep. Ráadásul az ilyeneket általában nem helyi munkaerővel, helyi vállalkozókkal szerződve szokták elkészíteni. Abban sem lett volna ózdi haszon.
Mi baja származott volna Ózdnak a kulturális központból?
A roma oktatási és kulturális központban a roma kultúrát ismerhetnék meg az emberek, és szociológusok statisztikákat meg felméréseket készítenének.
És ebből mi baja lett volna Ózdnak?
Ózd régen az acél városaként vált híressé. Most viszont nem arról kéne megismerje a világ és Magyarország, hogy itt roma kulturális központ épült, hanem arról, hogy ez az az iparváros, ami talpra állt.
Ez nem “vagy” kérdés.
De az.
Nem képes talpra állni az iparváros, ha működik benne egy csilivili romaközpont?
Ha felépül itt egy ilyen kulturális hely, onnantól mindenki azt mondja Ózdra, hogy ja, az egy romaközpont.
Pontosabban: ott van a romaközpont.
Nem. Egész Ózdra mondanák, hogy romaközpont.
Ugyan.
A romák és a cigányok Magyarországon jelenleg kisebbségben élnek, ám mivel Magyarország még mindig Magyarország, elvárható, hogy egyetlen magyar városra se mondják azt, hogy lengyel, se azt, hogy szlovák, se azt, hogy cigány, se azt, hogy német.
A Magyarországon élő cigányok épp úgy magyarok, konkrétan magyar cigányok, ha úgy tetszik, kettős identitásúak, ahogy ön is magyar, azzal együtt, hogy édesapja lengyel, ön beszél lengyelül is, és nyilván nem tagadja meg lengyel származását, rokonait.
Attól tartok, ha megépül a központ, Ózd úgy terjedt volna el a köztudatban, hogy cigányváros.
Nem csupán arról volt szó, hogy a tüntetéssel növelhető az ismertség, tüzelhetőek a szimpatizánsok?
Ilyenre gondolni sem tudtunk abban a súlyos helyzetben. Magáért beszél, hogy harminc nap alatt nyolcezer-nyolcszáz tiltakozó aláírást gyűjtöttünk össze.
Ügyesek voltak. Ugorjunk a közelmúltig. Ön, legyűrve a fővárossal kapcsolatos ellenszenvét, június óta Budapesten dolgozik.
Igen, az egyéniben itt indult Egyed Zsolt jobbikos országgyűlési képviselő személyi titkára vagyok, de ezt a munkát most elengedem, nem is tehetek másként, az összeférhetetlenség miatt harminc napom van erre.
Mi a munkája Egyed mellett?
Szervezem a programjait, segítek beszédeket írni.
Ír mást is. Verset.
Tudtam, hogy szóba kerül.
Tele a net a költeményeivel. Honnan jött ez a hobbi?
Ihletből. Sosem akartam verset írni, de egyszer a nagymamámék háza felé menet felnéztem az égboltra, és elkezdődött bennem pár sor, hogy „Csillagmilliárdok közé vágyok, otthonom vagytok nekem, mint sírom, s lakhelyem”, és hazamentem, gyorsan papírra vetettem.
Mondja tovább!
Nem tudom kívülről a verseimet.
Ez az első műve?
Ez… De bocs, most jut eszembe, igazából nem is ezzel kezdődött, hanem sokkal korábban. 1997! Tízéves voltam. Tom és Jerry rajzfilmet néztem a tévében, és közben megfogalmazódott bennem a legelső versem. Ez jól fog hangzani.
Mondja.
Nem fogom tudni elmondani ezt sem. Befejezésre vár 1997 óta, még két versszak hiányzik hozzá. Elmondjam az első két sort?
„Miközben Tom álmok álmát alussza, Jerrynek igen balul ütött ki sorsa. Kint a hidegben fagyoskodik, Tom pedig rémeket álmodik. A mennyekben angyalként ül tán, vagy a pokol tüze melengeti már? Míg Tom ily módon elmélkedik…
…Jerry az ablakon belesekedik. / S látá Tom irigylésre méltó sorsát, / be is ugrik a kéményen mindjárt. / De tél lévén a kandalló tüze ég, / meg is perzseli a kisegér fenekét. / Nagyot ordít, s felugrik, /a cica pedig csodálkozik: / mi volt ez? Talán a szél? / Vagy Jerry még él?” És innentől vár folytatásra 1997 óta.
Befejeződik valamikor?
Mindent befejezek, amit elkezdek… Egyébként jó, nem?
Tízéveshez? Egészen kiváló. De csupán két sort ígért.
Nem is tudtam, hogy emlékszem az egészre.
Már megérte interjúznunk.
Szerintem is. Szóval a Tom és Jerryvel kezdődött, a Csillagmilliárdok nyolc évvel későbbi.
Nyolc év hiátus az életművön?
Nyolc év kimaradt, mivel sosem akartam versíró lenni.
Tehetséges költőnek tartja magát?
Amatőr költőnek tartom magam.
Tehetségesnek?
Ezt ítéljék meg mások. Ma sincsenek ilyen irányú ambícióim, néha ihletésre jönnek sorok, érzelmek váltják ki, aktuális élethelyzetek.
Érzelmes ember?
Nagyon. Nagyon.
Családos?
Nem.
Költészetének mi az origója? Istenes versek, halálversek, szerelmes versek, társadalomkritika?
A fő téma az első szerelem, ami 2004-ben talált rám. Hét évig ihletett. Rengeteg verset írtam hozzá.
Mi lett a lánnyal?
Él. De nincs meg. 2005. október elseje óta.
Az a szakítás napja.
Igen.
Mi lett a múzsával?
Németországban él a párjával. El kellett hagyniuk a várost.
Hogyhogy?
Nem volt munkahely. Másik sok száz ózdi járt így.
Ilyen erővel önnek is el kellett volna hagynia a várost.
Én annyira szeretem ezt a várost, elvállaltam bármit, csak annyi pénzem legyen belőle, épphogy megéljek. Sajnos a mai napig igaz, hogy annak az ózdinak, aki vinni akarja valamire az életben, mennie kell.
Vagy huszonhét évesen meg kell nyerni a polgármester-választást.
Az is egy lehetőség.
Négy év múlva lesz önből országgyűlési képviselő?
Nem akarok országgyűlési képviselő lenni. Nem Budapesten, hanem itt szeretném képviselni az ózdiak érdekeit. Eszem ágában nincs elmenni innen.
A Roverig azért kisétálunk? Csak mert a kozsós fotón kívül az ön elegáns autóját is megcsodálhatta a net népe.
Sétáljunk, de közben árulja már el, miért olyan érdekes ez a költőség. Pozitív vagy negatív?
Vicces. Érdekes.
A Roverem tizenkét éves, két éve vettem kilencszázezer forintért, hét évig álmodoztam róla, mire kis segítséggel sikerült összeraknom rá a pénzt. Ő is egy szerelem. Ez is érdekes?
Az.
Miért?
Mert ni, az ifjú polgármester a felvirágzott luxusautója mellett pózol a Facebookon. Jaszkarizik.
Nincs rejtegetnivalóm.
Úgy tudni, a saját pártjából is kritika érte a Rover miatt.
Zagyva György Gyula mondta, hogy „ez igen, Janicsár Dávid, a stílus maga az ember”. De ez nem kritika, hanem dicséret.
Janicsár?
Így nevez.
Hagyja?
Persze. Az én stílusom olyan, mint a Rover: konzervatív, komoly.
