Mobil

Teszt: Samsung Galaxy A5 – koreai penge

Meglestük, hogy hogyan teljesít a gyakorlatban a koreai gyártó minőségi középkategóriás szupervékony okostelefonja.

Nyílt titok, hogy a 2014-es esztendő nem pont úgy sikerült a Samsung mobilrészlegének, mint ahogy azt a cég vezetői szerették volna, és ebben több tényező is igen komoly szerepet játszott. Ezek egyike az volt, hogy a Samsung csak viszonylag későn, az év második felében ébredt rá arra, hogy a vásárlóknak már a hócipőjük is tele van az egy kaptafa szappantartó designú, masszívan műanyag feelinges készülékekből. A még a régi gyakorlat jegyében fogant Galaxy S5 ennek megfelelően bukta lett, viszont a néhány hónappal később érkezett és végre új húrokat pengető Galaxy Alpha beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Ez utóbbi készülék olyan jól sikerült, hogy rövid időn belül számos házon belüli követőre talált: kijött a Galaxy A3, A5 és A7, melyek közül mi most a középső modellt mutatjuk be.

 

Design
A Samsung Galaxy A5 (SM-A500FU) rögtön az első blikkre abszolút minőségi érzetet kelt a gyanútlan szemlélődőben, akinek ráadásul az első kézbe vételt követően sem kell csalatkoznia. A tervezők ezúttal tehát végre alaposan beletenyereltek a jóba, hiszen nemcsak a készülék vonalvezetése, hanem az anyagminősége is tökéletesen rendben van. A mindössze 6,7 milliméter vastag telefon oldalélein valódi fémből készített díszkeret található, melyhez remekül passzol tesztkészülékünk hófehér színe, de vélhetően a fekete, ezüst, pink, kék és arany változatok is megtalálják majd a maguk célközönségét. A matt hátlap a 115 grammos Alphától eltérően nem vehető le, vagyis a 123 gramm tömegű A5 unibody kialakítású. Az alábbi képeken a 6,9 milliméter vastag Galaxy A3 és a nála 0,2 milliméterrel vékonyabb Galaxy A5 vehető szemügyre (Galaxy A7: 6,3 milliméter):

 

 

Felszereltség
A hangerőt a baloldalt elhelyezett gombokkal állíthatjuk, az ellentétes oldal pedig a bekapcsológombnak, illetve a nanoSIM-et és a microSD-t fogadó kis tálcáknak ad otthont. Az Alphától eltérően ezúttal tehát könnyen bővíthető a memória, ellenben a házilagos akkumulátor cseréről mindenképpen le kell mondanunk. A fixen beépített áramforrás 2300 mAh kapacitással rendelkezik (A3: 1900 mAh), ami 1-1,5 napos használati időt biztosít, illetve a gyári 1,55 amperes töltővel kényeztethető (A3: 1 Amper). Remek dolog, hogy nemcsak normál energiatakarékos, hanem ultratakarékos üzemmódot is kapunk, ami vészhelyzetben igen jó szolgálatot tehet.

 

 

 Kijelző
A Galaxy A5-ben egy ugyanakkora méretű, 5 colos képátlójú érintőkijelző található, mint a 2013-ban kijött Galaxy S4 csúcsmobilban (Alpha: 4,7 col), ellenben a felbontás ezúttal nem 1920×1080 pixel (HD), hanem csak 1280×720 képpont (HD), ami miatt a pixelsűrűség 441 ppi helyett csak 294 ppi (A3: 4,5 col, qHD, 245 ppi). Az előlap mintegy 71 százalékát uraló display gyémánt PenTile mátrixos Super AMOLED technológiára épül, ami miatt a kontraszt szokásosan az egekben van, a betekintési szögek kellemesen nagyok, egyébként pedig a fényerőre sem lehet sok panaszunk. Megjegyzendő, hogy az A3-as kistesó szerényebb felbontású kijelzője RGB mátrixos és valamivel nagyobb a fényereje. Négyféle (adaptív, mozi, fotó, alapvető) képernyőmód közül lehet választani, témából és betűtípusból ötöt-ötöt kapunk, a betűméret pedig hét fokozatban állítható. Az intelligens képernyőzár gondoskodik arról, hogy amíg figyeljük a kijelzőt, addig az véletlenül se kapcsoljon ki, az automata színtónus opció pedig az üzemidőt növeli meg egy kicsit. A kijelző felett sajnos nincs notifikációs LED, alul pedig egy ezúttal ujjlenyomat szenzor nélküli hagyományos nyomógomb, illetve két állítható megvilágítási idejű érintőgomb figyel. A virtuális QWERTY billentyűzet orientációtól függően 4,5×5,5, illetve 8×4,5 milliméteres gombokat vonultat fel.

 

 

Kamera
A frontkamera 5 megapixeles felbontással bír és akár a tenyerünkkel is exponálásra bírható, ezenkívül pedig széles önarcképet is készíthetünk vele, a különleges arctorzító effektekről nem is beszélve. A hátlap síkjából minimálisan kiálló kameramodulban egy 13 megapixeles felbontású képérzékelő rejtőzik (A3: 8 megapixel, Alpha: 12 megapixel), melynek révén maximum 4128×3096 pixeles felvételek készíthetők, a képarány 4:3, 16:9, illetve 1:1 lehet, a fényérzékenység pedig ISO100 és ISO800 között állítható. A fénymérés középre súlyozott, mátrixos, illetve pontszerű lehet, az autofókusz nem különösebben gyors, optikai képstabilizátor pedig nem meglepő módon nincs. Említést érdemel továbbá a geotagging funkció, a hangvezérlési lehetőség, a 2/5/10 másodperces időzítő, illetve a következő üzemmódok: szép arc, panoráma, hátsó önarckép, sorozat, HDR, éjszaka, animált GIF, hangos kép és sport. A képminőség körülbelül az elvárható szinten, illetve némileg a felett van, de beszéljenek helyettünk inkább maguk a tesztfotók, melyek készítésekor az időjárás sajnos nem volt túl kegyes hozzánk (eredeti mérethez klikk a képre):

 

 

 

 

 

Ha nem vagyunk 4K, vagy slo-mo videó fetisiszták, akkor alapvetően elégedettek lehetünk a videófelvevővel, melynek révén maximum 1920×1080 pixeles Full HD felbontású, 30 fps sebességű, 17 Mbit/s-os bitrátájú, illetve sztereó hangsávos mozgóképek vehetők fel. Tesztvideónk:

 

Szoftver
Bár már erősen bennejárunk 2015-ben, a Galaxy A5-ön még mindig a jó öreg Android 4.4.4 (KitKat) fut, és egyelőre semmit sem lehet tudni az Android 5.0 (Lollipop) frissítés érkezéséről. A TouchWiz felhasználói felület a korábbi Samsungokról már ismerős lehet, így a rendszer mélységeibe ezúttal nem megyünk bele. A négyféle módon feloldható zárolóképernyő ötféle húzás animációval bír, az alapképernyőn hét slide-unk lehet, a nulladik oldal pedig a könnyen kikapcsolható Flipboard tájékoztatóé. A felülről lehúzható sávon egyszerre öt darab, oldalirányban szkrollozható gyorsgomb, valamint egy fényerő csúszka figyel, a kijelző alján lévő ikon közül pedig a jobbszélsőre nyomva kerülhetünk a 4×5 ikonos főmenübe. Akinek ez esetleg már túl bonyolult lenne, nos annak érdemes esetleg kipróbálnia az úgynevezett egyszerű üzemmódot.

 

Szolgáltatások
Az intelligens jelzés lényege, hogy a készüléket az asztalról felemelve rezgés jelzi számunkra a nem fogadott hívásokat és beérkezett új üzeneteket, a némítás/szünetelés funkció pedig a telefon letakarásával és lefordításával is aktiválható – többablakos üzemmód az A3-tól eltérően ezúttal van, amit a nagyobb kijelzőméret miatt remekül ki is lehet használni. Hasznos funkció, hogy a fényképeket, videókat, zenéket, hangfelvételeket és egyéb fájlokat PIN-kóddal, jelszóval és mintával védhetjük az illetéktelenek elől, ezenkívül pedig természetesen S Tervezőt és S Voice-ot is kapunk. A telefonkönyv négy részre (billentyűzet, napló, kedvencek, névjegyek) van osztva és alaphelyzetben van a készüléken számológép, diktafon, fájlkezelő és jegyzetkészítő. Az alkalmazásváltó nem olyan szép nagy és pörgethető lapokkal operál, mint a komolyabb Samsung mobilokon, ettől azonban még bőven jól használható. Az RDS-es FM-rádió használatához csatlakoztatni kell egy vezetékes headsetet, a zenelejátszó minden földi jóval fel van vértezve, a videólejátszó pedig simán elboldogul a Full HD tartalmakkal és a feliratokkal is.

 

Hardver
A korábbi Snapdragon 400-as chipsetet váltó Snapdragon 410-es SoC tökéletesen elegendő ahhoz, hogy fürge működésre bírja a kis A3-ast. A 64 bites és 28 nanométeres csíkszélességű MSM8916-os chipkészletben négy darab 1,2 GHz-es órajelű Cortex-A53-as processzormag és egy Adreno 306-os grafikusgyorsító rejtőzik, melyek 2 GB RAM, illetve 16 GB integrált flashmemória (10,5 GB szabad) társaságát élvezik. Teszteredményeink a következők: AnTuTu – 21656 pont, GeekBench 3 – 473/1407 pont, Basemark X – 4118 pont, Basemark OS II – 551 pont. Elmondható, hogy az A5 körülbelül ugyanolyan eredményeket produkált a tesztprogramokban, mint az A3, pedig ugyanannak a 410-es Snapinak ezúttal 77 százalékkal több pixelt kell mozgatnia. Summa summarum, a sebességgel alapvetően nincsenek gondok, de persze a legújabb szupergrafikás játékok nem pont ezen a mobilon fognak a legsimábban szaladgálni. A Wi-Fi b/g/n szabványú, a Bluetooth 4.0-ás verziójú, ezenkívül pedig NFC-t és GPS-vevőt is kapunk, a maximum 150/50 Mbit/s-os remek LTE mobilnetről nem is beszélve. A telefonból egyébként dupla SIM-slotos változat is létezik.

 

Konklúzió
A Samsung végre rátalált arra az útra, melyen akár már 1-2 éve is elindulhatott volna, ha hallgatott volna a vásárlói visszajelzésekre. A Galaxy A5 egy abszolút szerethető, prémium minőségű okostelefon, mely többek közt kellemesen kompakt mérete és kis tömege révén is komoly rajongótábort építhet ki maga mögé. Az A5 azoknak készült, akik egy az A3-nál hajszálnyival vékonyabb, 0,5 collal nagyobb és kicsit szebb kijelzős, combosabb RAM-os és akksis, illetve nagyobb felbontású kamerás készülékre vágynak, és akik a kistesóból hiányolták a több ablakos üzemmódot. A készüléknek azonban sajnos alaposan megkérik az árát: az A5 hivatalos kártyafüggetlen hazai listaára 130 ezer forint. Összehasonlításképp, az ugyancsak túlárazott A3-as kistesó 90 ezer forintba kerül, az ujjlenyomat szenzoros Galaxy Alpha pedig 165 ezer forint ellenében vihető haza. Egyelőre ennyit az A-sorozatú Samsungok világáról, legközelebb pedig várhatóan már az 5,5 colos Full HD kijelzős és szupervékony Galaxy A7-et fogjuk bemutatni Olvasóinknak.

Samsung Galaxy A5
Pozitívum: minőségi fémkeret és matt műanyag hátlap, masszív kialakítás, kompakt méret, alacsony tömeg, 64 bites chipset, fürge működés, bővíthető memória, korrekt kamerák, fejlett multimédiás funkciók, LTE mobilnet, FM-rádió.
Negatívum: a kijelző nem RGB, hanem PenTile mátrixos, még nincs hozzá Android 5.0 frissítés, hiányzik a notifikációs LED, az akksi nem cserélhető, túl magas ár.

 

 

Ajánlott videó

Olvasói sztorik