A 4-17 évesek tévénézéssel töltött ideje 2 óra 51 perc volt, a 18-49 éves korcsoporté pedig 3 óra 29 perc, ami a gyerekek esetében 18 perces, a 18-49 éveseknél pedig 14 perces csökkenést jelentett, ugyanakkor az 50 évnél idősebbek naponta átlagosan 6 óra 1 percet tévéztek az év első negyedében, amely 5 perccel több mint egy évvel korábban.
Az időeltolásos tévénézésre (Time-shifted Viewing, TSV) irányuló kutatások szerint a teljes népesség a napi tévénézéssel töltött idejének 1,2 százalékát, átlagosan 3,1 percet fordított időben eltolt televíziós tartalom fogyasztására 2016 második negyedévében. A 4-17 és a 18-49 éves korosztály a tévénézésre fordított idejének 0,9 illetve 1,5 százalékát töltötte késleltetett tévés tartalom fogyasztásával, az 50 év felettieknél ez az arány 1 százalék volt.
2 százalékot esett a kereskedelmi televíziók részesedése, a közmédia 4-et nőtt
A 4 évnél idősebb, tévés háztartásban élők körében 2015 második negyedéhez képest a közszolgálati csatornák közönségaránya 15 százalékról 19 százalékra nőtt, amelyhez részben az M4 Sport és a Duna TV által közvetített foci-Eb mérkőzései is hozzájárultak, ugyanakkor a két országos kereskedelmi csatorna (RTL Klub + TV2) együttes részesedése 26,6 százalékról 24,6 százalékra mérséklődött. A közmédia részesedése egyébként már az idei első negyedévben, jóval a foci-Eb előtt is növekedett.
A tematikus csatornák lényegében stagnáltak
A tematikus csatornacsoportok részesedése viszonylag stabil maradt a Nielsen közlése szerint: a hírcsatornák közönségaránya változatlanul 4,1 százalék volt, és a többiek esetében is 1 százalékpontnál kisebb volt az elmozdulás a tavaly mért értékektől, így kis
mértékben csökkent a film-, gyerek-, ismeretterjesztő-, sport- és zenecsatornák, valamint a DVD/videó használatának közönségaránya is.
Fontos, hogy a sugárzási időből és műsorfogyasztásból való részesedések az egyes műsortípusok esetében eltérően alakultak a Nielsen által mért csatornák esetében. A vizsgált időszakban a mozifilm műsoridőből való részesedése 10,4 százalékos volt, míg a műsorfogyasztás 14,7 százalékát tette ki. A „hírek, aktuálpolitika, gazdaság” tematikájú műsorok a sugárzási idő 2,8 százalékát mondhatták magukénak, míg a nézők ennek több mint háromszorosát, műsorfogyasztásuk 9,1 százalékát erre fordították. Az információs műsorok 3,6 százalékos kínálati arányához képest szintén lényegesen nagyobb, 4,8 százalékos volt az érdeklődés. A „nem zenés fikciók” 29,7 százalékban részesedtek a sugárzási műsoridőből, és a fogyasztási arányuk is igen hasonlóan alakult: 28,5 százalék volt a második negyedévben. A „nem zenei szórakoztató” tematika esetében a sugárzás és a fogyasztás aránya szintén közel azonos volt: 8,1 százalékos kínálatukhoz képest a 9,2 százalékban választották a nézők ezeket a műsorokat.
Bár a programkínálat 11,5 százalékát a művelődéssel, tudománnyal, kultúrával kapcsolatos műsorok alkották, a nézők tévéfogyasztásának csupán 4,3 százalékát tették ki, de a kínálati arányhoz viszonyítva csekélyebb mértékben kapcsoltak a „zene” és az „egyéb” (pl. reklám, műsorajánló) típusú műsorokra is.
Rendszerint ez jellemző a sportműsorok esetében is, de ezúttal – részben az igen nagy érdeklődésnek örvendő foci-Eb közvetítéseinek köszönhetően – épp ellenkezőleg alakult: 6 százalékos sugárzási arányukhoz képest a nézők műsorfogyasztásának 7,4 százalékát tette ki.
A napi fogyasztási cikkek (FMCG termékek) hirdetési rangsorában az első helyre a „sör” került, második a „puding, tejalapú desszert”, a harmadik helyen pedig a „szénsavas üdítő” termékosztályának televíziós hirdetései állnak az idei második negyedéves, teljes népességre vonatkozó összes GRP alapján a Nielsen által szpot szinten mért csatornáknál. (Az FMCG termékek körébe jelen kutatásban a babaápolás, az élelmiszer, az élvezeti cikk, a háztartási cikk és a szépségápolás szektorok tartoznak.)
