Mi minden végigmegy az emberben, miközben ül a robogó hullámvasúton!
Legelőször is az előző étkezés teljes tartalma, ugye. De azért lelkileg is komoly megrázkódtatás: az emelkedő tetején várni, hogy teljes erőből nekiinduljunk lefelé; aztán a pillanat, amikor gyomrunk megkísérli a lehetetlent, és megpróbál a koponyánkon át távozni, és eközben mi – rettenetes félelmek közepette, őrült tehetetlenségünkben – nem tudunk mást csinálni, csak üvölteni teli torokból.
Az ilyen pillanatokban sok mindenre (nem) gondol az ember, legkevésbé pedig arra számít, hogy megkérik a kezét.
Mai hősünk, Austin Crecelius, mégis úgy érezte, az említett helyszín alkalmas lehet egy ilyen EMELKEDETT pillanatra.
Még szeptemberben történt, hogy a Santa Clausban (Indiana) található élményparkban, a népszerű látványosságon ülve a fiatalember odafordult barátnőjéhez, Allisonhoz, és felidézte a pillanatot, amikor a lány az életet a hullámvasúthoz hasonlította, amelynek éppúgy vannak csúcs- és mélypontjai, mint sorsunknak.
„Hullámvasutazni egyedül is lehet, de ugyebár sokkal jobb, ha valakivel együtt csinálja az ember” – mondta frappánsan Austin, és átnyújtotta a gyűrűt. Innen már nem meséljük tovább.
