Miközben már javában zajlott a második világháború, és a szovjetek épp Finnországot készültek lerohanni, 1939. december 15-én Atlantában díszes csinnadrattával mutatták be az azóta az amerikai filmtörténet egyik legnagyobb klasszikusává váló polgárháborús drámát, az Elfújta a szélt.
A Life magazin legújabb könyve, a Gone With the Wind: The Great American Movie, 75 Years Later (vagyis szabad fordításban: Elfújta a szél: Egy nagyszerű amerikai film, 75 évvel később) többek között a forgatásról, a bemutatóról, és az azt követő fogadtatásról közöl történeteket és fotókat. A könyvből kiderül példádul, hogy a Margaret Mitchell Pulitzer-díjas regényéből készült monumentális film női főszereplőjét hónapokig kereste a producer David O. Selznick, majd 1400 színésznővel készült próbafelvétel után találta meg Vivien Leigh-t, aki aztán tényleg jó választásnak bizonyult, hiszen alakítását Oscar-díjjal jutalmazta az Akadémia.
A film tényleg minden tekintetében grandiózus volt, majdnem négyórás (238 perces) játékideje Selznicket is megosztotta, eleinte arra gondolt, hogy két részre vágja a történetet. A legelső nyers vágáskor még négy és fél órás volt a film, de 48 percet sikerült kivágni belőle.
A film abban is különleges, hogy a két éves forgatás alatt három különböző rendezője is volt, a magyar származású George Cukor kezdte el, ám a főszereplőjének, és annak homofóbiájának köszönhetően távozott, ugyanis Clark Gablenek nem tetszett a direktor „lányos” viselkedése. Munkáját Victor Fleming vette át, ám a hosszú forgatás végére idegkimerülést kapott, és végül Sam Wood fejezte be.
Az Elfújta a szél a rengeteg nehézség ellenére hatalmas anyagi és kritikai sikert hozott, az Akadémia 10 Oscar-díjjal tüntette ki, 4 millió dolláros büdzséje pedig majdnem ötvenszeresen megtérült, 1998-ig mintegy 200 millió dollár hasznot hajtott.
Forrás és fotók: People
