Bár nincs az a kimondott zimankó, az esős tél sem kimondottan hívogató, ezért kifejezetten jólesik a pokróc alatt, vastag
gyapjúzokniban elnyújtózva, gőzölgő teát kavargatva, a mellettünk doromboló macska aláfestésével pasziánszozni. Elég
egyszerű típust kínál a Golf Solitaire: a lerakott kártyákat úgy kell a kártyasorok aljára gyűjteni, hogy az alsó kártyára az utána vagy az előtte következőt kell rátenni, és aztán így haladni. Az ászra persze mehet kettes is, szín nem érdekes. Ha megakadtunk, kérhetünk egy újabb kártyát.
A cél persze felszedni az összeset, de az is kiváltja bennünk az örömérzetet, ha a szerencse áldó keze (és logikai-stratégiai acélosságunk) nyomán sikerül egy hosszú sorozatot leraknunk, ezt a játék bónuszpontokkal honorálja. Amúgy az időt is méri a játék, szóval érdemes kicsit csipkednünk magunkat, amiből könnyen kapkodás lesz – nem nehéz hamar megszeretni ezt a játékot.
Megnézhetjük a statisztikánkat is, amit majd mániásan akarunk javítani, szóval rajta, bújjunk gyorsan a takaró alá,
hívjuk a macskát, mert hosszú téli estéink lesznek.
