A német Blushnak elege lehetett a különböző vírusvideói sikertelenségéből, ezért bár ismét gerillamarketinges fogáshoz nyúlt, ami nemkülönben egyszerű a korábbi ötletekhez képest, sőt a reklámszakma egyik alaptételére épül, ám a tetszésnyilvánítási arányok megoszlása mind élőben, mind virtuálisan sokkal kedvezőbben alakultak-alakulnak eddig.
Az alaptétel: mindent el lehet adni egy csinos nővel (mint ahogy kisgyerekkel és cuki állatkával egyaránt). Miért akart vajon az üzlet korábban árral szemben úszni, amikor a termékei kapcsán adott lett volna egy ilyen típusú szpot?
Az élő és virtuális eredményesség: előbbi ott látható a reklámfilmben, utóbbi mérhető a beágyazott felvétel eredeti YouTube-oldalán, és igaz, hogy a minta nem reprezentatív, egyelőre elhanyagolható a nemtetszések száma.
Más kérdés, hogy ettől és így meg nem lett túl fantáziadús a kisfilm.