A legtöbben ismerik a reggeli pingvinjáratot, amikor a melóhelyre tömegközlekedési eszköz igénybevételével kell eljutnunk, és felváltva totyogunk, illetve sodródunk az árral. Aztán a kiválasztott kommunális járművön zötykölődünk a célállomásig, ahol kinek-kinek beállítottság szerint vagy a nyakába zúduló stressz, vagy a koffeinbomba adja meg a kezdő löketet a naphoz.
Addig viszont, amíg beérünk, próbálunk nem tudomást szerezni a külvilágról, mint a kisgyerek, aki már felébredt, de nem hajlandó kinyitni a szemét. Mintha ezzel elnyújthatnánk a kellemes pillanatokat, és elodázhatnánk az elkerülhetetlent.
Van, aki zenét hallgat munkába menet, és ha elfeledkezik magáról, még dalra is fakad. Mint ez a férfi a tömött buszon (helyszín: Jersey City, időpont: reggel 8 óra), aki Katy Perry slágerét adja elő, heveny zenelejátszós kézmozdulatokkal kísérve énekét.
Mielőtt valaki még szóvá tenné, nem szándékunk rajta nevetni, inkább vele; hiszen tökéletesen boldognak és elégedettnek látszik, jól érzi magát a bőrében. Irigyelni való a jókedve, bár szívesebben hallgatjuk (és nézzük) a feldolgozás alapjául szolgáló számot, illetve a művésznőt Snoop Doggal karöltve.
