Ez a játék felfogható interaktív képernyővédőnek is: egy tündér-angyallánnyla lebegünk az éterben (gőzt-füstöt húzva magunk után), és a mindenfelé repkedő zöld gömböket kell összefogdosni (pontosabban auránk egy bizonyos távolságból beszívja az áldozatot). Ha végeztünk egy szinttel, üstököscsóvaszerű fényívet bocsátunk ki magunkból, és minden kezdődhet elölről.
Nincsenek pontok, nem jönnek géppuskával gusztustalan szörnyek, nem szívat minket a net (bár a zöld golyókkal körbevett pirosakat nem érdemes beszippantani, kicsit várni kell, mert a zöld nélküli piros maga is zöld golyóvá válik, nem is eggyé).
Simán csak játszunk, kikapcsolódunk, ellazulunk, meglágyulunk, kisimulunk, fellélegzünk.
